A regényíró Móricz Zsigmond

Talán azt gondolnád, száz évvel ezelőtt annyira más volt Magyarországon az élet, hogy szinte semmi kapcsolata nincs a mai valósággal. Sok minden megváltozott azóta. Móricz Zsigmond regényeit olvasva azonban néha megdöbbenünk, hogy a mi világunk mégsem különbözik annyira a régitől, mint azt gondolnánk. Móricz társadalmi regényei az ország elmaradottságát, az önpusztító életet, a nagyobbra törő lelkek tehetetlen vergődését mutatják be. Mintha Magyarország egy nagy mocsár lenne, amely mindent magába szippant.
Móricz első regénye az 1911-ben megjelent Sárarany. A nyomor szépítés nélküli ábrázolása, az ösztönélet, a szexualitás és a miliő jelentőségének regénybeli hangsúlyozása Zola naturalizmusának hatását mutatja. A történet egy kis alföldi faluban játszódik. Az itt lakó nincstelen parasztok élete évszázadok óta változatlan: tavasztól őszig túrják a földet, télen pedig begubóznak házaikba. Az egyetlen kivétel Turi Dani, a regény hőse. Házassága és szorgalma révén vagyonos gazda lett. Ám nem elég neki, amit megszerzett, és nem bír a természetével sem. Halála a többre hivatott, de magára hagyott parasztság sorsát is jelképezi. A regény záró gondolatai megadják a kulcsot a cím és a mű értelmezéséhez: Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban. Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett? – Ki? Az Isten, aki nem csinált belőle semmit. A szintén 1911-ben megjelent, kisvárosi környezetben játszódó Az Isten háta mögött című regény is a vidéki élet sivárságát ábrázolja. Ezt a vegetációszerű életet az evés, a nemi ösztönök, az ivás és a tivornyázás jellemzik. A mű Flaubert (flóber) Bovaryné című regényének magyar adaptációjaként is olvasható.
Móricz dzsentri-regényei, a Kivilágos-kivirradtig, az Úri muri és a Rokonok a mikszáthi anekdotikus próza hagyományait újítják meg a realizmus eszközeivel. Egy pusztulásra ítélt, de mindenkit magával rántó társadalmi réteg önfeledt és öntelt haláltáncát mutatják be. Az Úri muri története egy alföldi kisvárosban játszódik. A regény első mondatai jól jellemzik az itteni életet: A Sárga rózsában csak Borbíró ült gyedül. Ült a spriccere mellett, s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem volt, csak ült s nézett. Nézte, hogy a légy hogy mászik a falon, utána nézett, míg el nem repült, akkor megint jött egy másik légy, akkor meg azt nézte, osztán az is elrepült egyszer. A regény szereplőinek élete is nagyjából így telik el. A főhős, Szakhmáry Zoltán ebben a környezetben akar mintagazdaságot teremteni. De mivel maga is dzsentri, nem tud elszakadni saját társadalmi rétegétől. Többre és jobbra hivatottsága azonban nemcsak környezete kisszerűségén és ellenállásán feneklik meg: saját ösztönei is maga ellen dolgoznak. Móricz regényeiben sokszor visszatérő téma a férfi-nő kapcsolat tragikuma. Szakhmáry Zoltán a tanyán lévő mintagazdaságán bujtatja szeretőjét, egy szép, fiatal parasztlányt. Felesége a városban él, ő a jó és gondoskodó asszony óvó típusa. Jósága ellenére mégis gátolja a férfi nagyratörő terveit. Szakhmáry Zoltán, miután Rozika, a szerelme elhagyja, felesége előtt pedig lelepleződik, meghasonlik magával. Meghívja cimboráit a tanyájára, majd a részeg mulatozás közben felgyújtja a házát: Mosolygott, ahogy a száraz nád percegve tüzet fogott. Füstcsomó kavarodott fel belőle, lilás, sárgás füstcsóva. Zoltán az égő tanyáján a recsegő-ropogó gerendák alatt, az őrjöngő tömeg közepette szíven lőtte magát. Az úri Magyarország halálos ítéletét a Rokonok című regényben a főhős, Kopjáss István öngyilkossági kísérlete szimbolizálja. A regényből nem tudjuk meg, vajon meghalt-e Kopjáss. De eltűnődhetünk a főhős sorsán: fiatalon még szembeszegült a korrupt, úri világgal, ám amikor haszonélvezője lett a hatalomnak, lemondott korábbi, nemes törekvéseiről.
Majdnem százéves történetek ezek. Döntsd el, van-e még aktualitásuk ma is!