Ábrázolási mód, amely stílustól függetlenül bármely korszakban megjelenhet. Művészeti irányzatként csak a XIX. sz. második harmadában lépett fel a romantika ellenhatásaként. Az irányzat az elnevezést Courbet-tól kapta. A realista művészek a valóságot torzításmentesen próbálják megragadni, az egyedi vonásokat tipikussá, általánossá téve. A realizmus festészetének fő képviselői Gustave Courbet (1819–1877), Jean-Francois Millet (1814–1875) valamint Honoré Daumier és Ilja Repin. A realizmus nemzetközileg is elismert magyar képviselője a festészetben Mednyánszky László. Az irodalomban a realista művész magatartását a szenvtelenség (a flaubert-i empassibilité) jellemzi: a valóság tárgyilagos és pontos megfigyelése. Jellegzetes ábrázolási módja a tipizálás. A világirodalomban fő képviselői Stendhal, Balzac, Flaubert, Thackeray, Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj és Csehov.