Bevezetés a testnevelés-elméletbe

Testnevelés-elmélet. Biztosan sok kérdés jutott eszedbe, amikor először hallottál erről a tantárgyról. De az is lehet, hogy mivel az elnevezésében szerepel az elmélet szó, rögtön valami unalmas, egysíkú dologra gondoltál. Ennek ellentmond, hogy ebben a tanegységben a tantárgy gyakorlati oldalát fogod megismerni és azt, hogy ezen ismereteket miként tudod alkalmazni. Létezik ugyanis egy mondás: minden elmélet annyit ér, mint amennyi a gyakorlatban megvalósul belőle.
Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A kérdés a testnevelés-elmélet esetében is felmerül: vajon a gyakorlat volt előbb vagy az elmélet? Mai tudásunk alapján azt mondhatjuk, hogy ebben az esetben az elméletet megelőzte a gyakorlat, hiszen ha visszagondolunk az ókori olimpiai játékokra vagy az ókori nevelésre, akkor bizony láthatjuk, hogy az olimpiára történő felkészítésben vagy a nevelésben alkalmazott módszerek nem voltak egységesek és tapasztalatokon alapultak. Azaz kipróbáltak valamit, és megnézték a hatását.
Ezt nevezzük induktív logikának, amikor a gyakorlatban alkalmazott módszerek hatásait, eredményeit megfigyeljük, és megpróbáljuk azokat az elmélet szintjén megfogalmazni. Ezen tapasztalati rendszerekből alakulnak ki az elméletek. Ilyen például, amikor megfigyeljük, hogy milyen hatással van a tanulókra, ha a testnevelő tanár sok pozitív visszajelzést ad, és a megfigyeléseink alapján elméletet alkotunk: a tanulók szeretik, ha dicsérik őket. A másik irány – és ez az, amelyik a testnevelés-elméletben is megjelenik – a deduktív logika. Ebben az esetben egy elméletből indulunk ki, és azt vizsgáljuk, figyeljük meg, hogy az miként jelenik meg a gyakorlatban. Például, ha van egy elmélet, amely kimondja, hogy az engedékeny tanárokat jobban szeretik a tanulók, és ezt megvizsgálom az iskolában. Ezen a területen az elmélet és a gyakorlat folyamatosan hat egymásra, kiegészítik, módosítják egymást, állandó körforgást alkotnak, ezért sem lehet kizárólag az elmélettel foglalkozni a testnevelés-elmélet kapcsán.
A testnevelés-elmélet holisztikusan kezeli mindazokat az ismereteket, amelyek érintik az iskolai testnevelést, a szabadidősportot, a versenysportot, a sportoktatás módszertanát, az értékelést vagy épp a sport személyiségfejlesztő hatását. Az összetett szemlélet miatt megjelennek benne pedagógiai, oktatáselméleti, ezen belül módszertani, valamint sportelméleti kérdések is. Pedagógiai szempontú kérdés, hogy milyen elvek, értékek, módszerek mentén valósuljon meg a sport általi nevelés. Hiszen minden egyes személy, aki a sporttal foglalkozik, például a testnevelő tanár, az edző, a rekreátor, a sportmenedzser neveli is egyben azokat, akikkel foglalkozik. Oktatáselméleti szempontú kérdés, hogy milyen módszereket alkalmazzon a sportot oktató személy, hogyan legyen a leghatékonyabb, mennyi időt adjon például gyakorlásra, milyen sűrűn tanítson újat, illetve hogy mennyire legyen játékos, élményszerű a testnevelésóra vagy az edzés.
Ha szeretnénk a testnevelés-elmélet a tudományosabb oldalát is megismerni, érdemes megnézni, hogyan kapcsolódik a különböző tudományterületekhez. A testnevelés-elmélet a testnevelés- és sporttudomány része, amely úgynevezett interdiszciplináris tudományterület, hiszen a természettudományok és a társadalomtudományok között helyezkedik el. Azért sem lehet egyértelműen az egyik vagy a másik kategóriában elhelyezni, mert mindkét terület ismereteit, tudását felhasználja. Amikor például részt veszel a testnevelésórán, a testnevelő tanárod ismeri az emberi szervezet működésének jellemzőit, vagyis biológiai felkészültséggel rendelkezik, a biológia pedig a természettudományok közé tartozik. Ugyanakkor abban, ahogy kommunikál és a problémákat kezeli már a pedagógiai ismeretei vannak a segítségére, ez a terület pedig a társadalomtudományok része. A testnevelés- és sporttudomány a sporttevékenységeket tovább osztja testnevelésre és sportra. A két terület között különbségek vannak. A testnevelésben szinte mindenki részt tud venni, aki iskolába jár, sokféle sportágat kipróbálhat, megtanulhat. Az a célja, hogy a tanulók egészségesek legyenek és ismerjék a mozgások összetevőit, szeressenek és tudjanak rendszeresen mozogni, sportolni. A sport inkább versenyzést jelent, ezért általában a sportegyesületekben gyakorolják. Itt a cél a teljesítménynövelés, kiemelkedő sporteredmények elérése, illetve új rekordok beállítása. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a testnevelés-elmélet nem is annyira elmélet, mint inkább gyakorlat. A cél mindenképp az, hogy az elméleti tudás alkalmazása segítse a testnevelés- és a sportoktatás eredményességét és hatékonyságát.