Előzetes tudás
Tanulási célok
Narráció szövege
„A kamarások úgy tettek, mintha vinnének valamit, mert persze ők se merték elárulni, hogy semmit se látnak. Elindult hát a császár a körmenettel, méltóságosan lépkedett a selyemmennyezet alatt. A nép pedig mind az utcán meg az ablakokban tolongott, és azt kiáltotta:
– Milyen gyönyörű a császár új ruhája!
Senki se merte megvallani, hogy nem lát semmit, hiszen akkor a többiek tisztességére méltatlannak vagy földbutának tartanák.
– De hiszen nincs is rajta semmi!
– szólalt meg egyszer csak egy kisgyerek.
– Nincs is ruha a császáron!
– rivalgott fel végül a tengernyi tömeg.”
Andersen A császár új ruhája című meséje egy borzasztóan hiú, hatalmával visszaélő és öntelt ostobasága miatt könnyen megvezethető császárról szól. Azt hiszi, hatalma mindenre kiterjed, és ehhez a közvetlen környezete, a tőle függő emberek mind asszisztálnak. Aztán jön valaki, aki azt mondja, nem úgy van az, hamisságra épül a tökéletesnek tűnő világ. A király meztelen…
Képzeljük a király szerepébe a modern, mindennapi világunkat ezer szállal átszövő államot. Bármilyen sok területen érvényesül az állami irányítás vagy gondoskodás egy adott társadalom életében, mégsem terjedhet ki mindenre. S ez így van jól. Az állam ugyanis túlságosan nagy szervezet ahhoz, hogy minden helyi problémát érzékeljen és orvosolni tudjon. Ráadásul az is előfordul, hogy bürokratizáltsága miatt az állami szerepvállalás korlátozóvá válik. Logikusan adódik a kérdés, hogy ki a király korlátait felismerő kisgyerek. Egy ember a tömegből, aki gyermeki őszinteséggel és tisztánlátással leplezi le a hazugságot, felnyitja a többiek szemét. Szerepüket tekintve ez volna az állampolgárok által létrehozott civil szervezetek egyik fő célja.
A társadalom önvédő és önszervező képessége hívja életre ezeket a nonprofit szerveződéseket, az egyes országok alkotmányában rögzített egyesülési jog értelmében. Olyan közösségi igényekre reagálnak, melyeket az állam intézményei nem tudnak vagy nem is akarnak teljes mértékben ellátni. Ők jeleníthetik meg az egyedi, helyi alternatívát a szükségszerűen elnagyolt állami szinttel szemben. Ezt nevezzük helyi társadalomnak. Amellett tehát, hogy kontrollálják a mindenkori hatalom túlkapásait, szakmaiságukkal hozzájárulnak a különböző állami és önkormányzati feladatok végrehajtásához. Mindemellett sokan a civil szervezetek legpozitívabb hatásának azt tartják, hogy elősegítik az egyének részvételét a közösségi intézmények működésében, erősítik a filantropizmust. Az állampolgárt bevonják a döntéshozatalba, ezáltal növelik a közösség iránti elköteleződését is.
A civil szervezeteket többféleképpen is csoportosíthatjuk. Ha földrajzilag vizsgáljuk, akkor vannak közöttük globális hatásúak (pl. Greenpeace), léteznek egy-egy országhoz kapcsolódók (pl. Magyar Kerékpárosklub) és regionálisak (pl. egy városszépítő egyesület). Ha társadalmi vonatkozásokat veszünk alapul, akkor vannak közöttük egy-egy csoport érdekeit képviselők (pl. foglalkozásokhoz kapcsolódó szakszervezetek) és egy közös cél érdekében szerveződő általános tagságúak (pl. Magyarországi Eszperantó Szövetség). Tevékenységük jellege alapján is csoportosíthatjuk őket. Szép számmal jöttek létre szabadidős egyesületek (sport, természetjárás, természetvédelem). A szociális szerveződések például a nagycsaládosok, a nyugdíjasok vagy a szegények segítésére alakultak. A gazdasági egyesülések közé tartoznak a különböző kamarák, szakszervezetek. A negyedik csoportba a különböző kulturális, vallási, politikai és tudományos egyesülések tartoznak.
A civil társadalmat alkotó szervezetek lényege, hogy az államhatalomtól függetlenek, saját költségvetéssel rendelkeznek, önállóan alkotják meg a működésüket meghatározó alapszabályzatot. Ha a civil társadalom hatékonyan működik, az jelentősen hozzájárul a demokrácia stabilitásához és erősíti a polgárok egymás közti és a közszféra iránti bizalmát. Ez persze nem jelenti azt, hogy az állam ne próbálná meg befolyása alá vonni a civil szervezeteket. Ez történhet a szervezetek megalakítására és működésére vonatkozó törvények vagy a költségvetési támogatás segítségével. Ez utóbbi főként azokban az országokban figyelhető meg, ahol a szervezetek működését a pénzhiány nehezíti.
Kapcsolódó fogalmak
Ajánlott irodalom
Fehér Gyöngyi Eszter: Társadalomismeret, Magister Kiadó, 1993
Minden másképp van, Társadalomismereti tankönyv, Új Mandátum Kiadó, 2002
Balla Árpád: Társadalomismeret a szakiskolák számára, Mozaik Kiadó, 2010
Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai, ELTE, 1994
Csepeli György: Szociálpszichológia, Osiris Kiadó, 2006
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó, 2006