A francia felvilágosodás irodalma

Maga kártékony őrült!
Maga meg az istentelenség hirdetője! Úgy állítja be Istent, mint gonosz erőt, amely gaztettek elkövetésében leli örömét. Különösen vérlázító egy olyan embertől, aki mindenféle jóban dúskál, és saját boldogsága közepette embertársaiba kétségeket ültet!
Ön beszél? Írásait elnézve sose pazaroltak még ennyi szellemi erőt arra, hogy állatokká süllyesszenek mindnyájunkat. Aki az ön könyvét olvassa, szeretne mindjárt négykézláb járni!
A francia felvilágosodás, ami az összes között a legharciasabbnak nevezhető, Voltaire és Jean-Jacques Rousseau (zsan-zsak russzó) vitájától volt hangos. Közös célért munkálkodtak, de eltérő filozófiai nézeteik örökös ellenséggé tették őket. E korszak kezdetét jelképesen 1715-höz, XIV. Lajos halálának évéhez kötik. A francia felvilágosodás programja egész Európának adott követendő példát.
Rousseau sokat nélkülözött, hazájában művei miatt száműzötté vált. Első írását a dijoni akadémia pályázatára írta 1750-ben Értekezés a tudományokról és a művészetekről címmel. Rátalált hivatására:
….egy másik világ jelent meg előttem és már emberré váltam.
Értekezése szerint sem a tudomány, sem a művészet nem vitte előrébb az emberiséget. A kultúra és a civilizáció megrontotta az erkölcsöket.
“Térjünk vissza a romlatlan ősállapothoz, az emberiség természetes létformájához! “
Második értekezését szintén akadémiai pályázatra írta. Ebben a társadalmi bajok okát a magántulajdonban látta. Voltaire-nek tiszteletpéldányt küldött, aki így reagált:
“Íme, egy koldus filozófiája, aki azt szeretné, hogy a szegények kirabolják a gazdagokat!”
Rousseau társadalombölcseleti tanulmánya: a Társadalmi szerződés.
“Az ostoba állami intézmények a közhatalom segítségével szentesítik a gyengék elnyomását és az erősek igazságtalanságát!”
E forradalmi hatású tanulmány központi gondolata a népfelség elve. Rousseau kimondja: az uralkodó hatalma nem Istentől való. A hatalom egy társadalmi szerződés eredményeként jön létre. A nép bízza meg az uralkodót a kormányzással, és e szerződést vissza is vonhatja, ha az nem működik megfelelően.
A francia felvilágosodás másik szellemóriása, Voltaire, jómódú családból származott. Kegyeiért idegen uralkodók versengtek, de hazája világi és egyházi vezetői szemében ő is szálka volt. Angliába száműzték, ahol egy fejlettebb társadalmi rendet ismerhetett meg. Legtöbbet emlegetett regénye, a Candide (kandid) avagy az optimizmus 1759-ből. Műfaját tekintve tézisregény. Leibniz (lejbnic), német filozófus tételét vonja kétségbe:
Ha a legfőbb jó, Isten teremtette a világot, akkor a világ is a lehető legjobb a lehetséges világok közül.
Voltaire nem elvont fejtegetéssel cáfol, hanem a cselekmény alakításával.
Candide, a neve alapján is jámbor lélek, vándoréletre kényszerül. A cselekmény az út során megélt kalandokból áll össze. Ezért a mű pikareszk, utaztató regény is. Valamennyi civilizált társadalom bűnösnek bizonyul, kivéve Eldorádót. E különleges hely a tökéletes társadalom példája, vagyis utópia.
Voltaire művében a természetben élő primitív népek a legelvetemültebbek: kannibálok. A természetet is gonosznak tartja. Ezt a valóság az 1755-ös lisszaboni földrengéssel példázta számára. Ezért kimondja: nincs Gondviselés. Rousseau nem értett vele egyet:
Ha szétszóródva az erdőben laktak volna, semmi bajuk nem lett volna!
-summázta a tragédiát. Voltaire műve az optimizmust csúfolja ki. Candide hol a pesszimista Martin szavainak, hol Pangloss mester nyakatekert okfejtéseinek hisz, amelyek lényege: a világ jó. A legkisebb remény esetén is visszanyeri hitét, hogy aztán az író csúfolódó játéka újra rácáfoljon. Rousseau ebben sem értett egyet Voltaire-rel:
Az az optimizmus, melyet Ön oly kegyetlennek talál, mégiscsak vigaszt nyújt nekem a fájdalmakban, melyeket Ön elviselhetetlennek fest le előttem.
Candide útja véget ér. Az író szatirikus paródiájában a halott szereplők újra élnek, életkoruk sem változik. Csupán Kunigunda lett csúnya. Candide és társai Törökországban telepednek le, ahol egy török paraszttól kapnak tanácsot:
…a munka távol tart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést.
A műveljük kertjeinket eszmény a rossz világtól való elfordulást is jelenti.
Voltaire és Rousseau, a két nagy ellenfél vitáját a halál zárta le. Azóta a párizsi Panthéon falai próbálják kibékíteni a két szellemóriást.