Bevezetés az edzéselméletbe

Kinek szükséges edzeni? Egyáltalán, mi az edzés? Hogy megértsük, menjünk vissza a történelmi időkbe! De ennyire nem szükséges!
Az őskori emberek halászó-vadászó életmódjában a túléléshez nélkülözhetetlen volt a kiváló testi képesség. Erősnek, gyorsnak, kitartónak kellett lenniük, és a leleményességük is javította a túlélésük esélyeit. Mégsem állíthatjuk, hogy az őskori ember edzett vagy tréningezett! Legalábbis nem tudatosan!
A történelmünket végigkísérő mindenkori hadszíntér „edzett” katonákat követelt meg. Már az ókorban ráeszméltek, hogy a testgyakorlatok fontosak. A rafinált testgyakorlatokban jártas katonák előnyre tettek szert társaikkal szemben. A görög ifjak birkózásban, ökölvívásban, különböző futó- és ugrószámokban mérték össze a tudásukat. A testi és a szellemi nevelést is igen nagy becsben tartották! Az úgynevezett gymnasiumokban a fizikum mellett az elmét is pallérozták. A korabeli szakembereket kis túlzással és nagy jóindulattal nevezzük trénereknek, például Tréner Tibornak. Tréner Tibor a fizikai felkészítés tapasztalatait a római légiókban és a cirkuszi arénákban kamatoztatta.
A középkori ember számára a test edzése és aktív karbantartása ismeretlen fogalom volt. A korszellem nem segítette Tréner Tibor munkáját. A katonai felkészítésen és lovagi tornákon kívül hosszú évszázadokra munka nélkül maradt. A felvilágosodás új, virágzó korszakot indított meg. Európa minden államában, a társadalom összes rétegében általánosan elfogadott alaptörvénnyé vált, hogy a higiénia, a testmozgás és az orvostudomány szerepe elengedhetetlen az ember egészségének megőrzésében. A XIX. században Tréner Tibor munkásságáról, a „tréneri tudományról” már írott kiadványok készültek.
Az újkori „sportolók” előtt két út állt: vagy a városon kívül, nagy pályákon játszhattak, vagy a városban, kisebb létszámban sportolhattak. Sportágak jöttek létre saját szabályrendszerrel. Egyletek, klubok, egyesületek alakultak, azokat nemzeti sportági szövetségek követték. A sport térnyerését az európai értelmiség megjósolta, megérezte és ezáltal fel is gyorsította. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB vagy IOC) a versengést, a megmérettetést nem a fegyverekre, hanem a felkészült atlétákra bízta. Az olimpiai mozgalom véglegesen sikerpályájára állította a versenysportot.
1927-ben Tréner Tibor már mai mércével is szakedzővé válik. Megírja első, az edzésmódszertan gyakorlati tapasztalatait összefoglaló, magyar nyelvű könyvét. Az 1950-es évektől szerte a világban már klasszikus, általános edzéselméleti kutatások zajlottak. Azóta az edzéstudománynak és különböző társtudományainak, pl. az anatómiának, élettannak, testnevelés-elméletnek, pedagógiának vagy a pszichológiának a tudásanyaga folyamatosan bővül. Az edzéselmélet ezen elméleti tudás gyakorlati életben való alkalmazását jelenti.