Balassi Bálint portréja

Már biztosan olvastál ókori és középkori szerelmes verseket, ismersz boldog és boldogtalan szerelmesekről szóló történeteket. A csaták, a lovagi erények és a férfias hazaszeretet költői megjelenése sem újdonság számodra. Ebben a videóban azonban megismerhetsz egy magyar költőt, akinél ezek a témák újszerű megközelítésben jelennek meg. Ő Balassi Bálint. Felsorolni sem egyszerű, mi mindent köszönhetünk az elsőként magyar nyelven verselő költőnknek, Balassi Bálintnak. Megteremtette a dallamvers helyett a dallamtól független, olvasásra szánt szövegverset, más néven szóverset. De az első megszerkesztett versgyűjtemény is az ő nevéhez fűződik. Témái között a szerelem, a csatározás és vitézség éppúgy helyet kap, mint a vallás és a hit. Emellett megteremtett egy új strófaszerkezetet, a Balassi-strófát és egy új műfajt, a reneszánsz szerelmi komédiát.
Nemcsak költészete, élete is sokszínű volt. Alig 40 évet élt 1554 és 1594 között. Nagy múltú nemesi családba született, ám édesapja politikai tevékenysége miatt menekülniük kellett. Lengyelország és Erdély volt fiatalkorának otthona. Ez idő alatt jól megismerhette a reneszánsz kultúrát és igazi poeta doctus, azaz tudós költő vált belőle. Kik azok, akik gyökerestül meg tudják változtatni egy férfi életét? Természetesen a nők. Először egy férjes asszonyba, Ungnádné Losonczy Annába szeretett bele, akit verseiben Júliának nevezett. Később érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, de valódi szerelem nem fűzte őt az asszonyhoz. A társadalom is elítélte ezért a házasságáért, így jobbnak látta, ha elhagyja az országot. Lengyelországban ismerte meg utolsó nagy szerelmét, Wesselényiné Szárkándy Annát, akihez a Célia-versek szólnak. Életének utolsó évében hazatért, és beállt katonának a törökök ellen. Esztergom török kézen lévő vára ellen harcolt, amikor mindkét combját eltalálta egy ólomgolyó, és belehalt sérüléseibe.
Verseit nagy költői tudatossággal versciklussá, magyar „Daloskönyvvé” szervezte. A Balassa-kódex a számmisztika alapján épül fel. Triptichonnak, „hármasoltár” szerkezetnek is nevezzük, melyben 3*33 (háromszor 33) mű és 1 „koronavers” alkotja a tervezett kötetet. Egy házassága előtti, egy utáni és egy istenes versekből álló ciklust illesztett volna össze, melynek Az maga kezével írt könyvébül címet adta volna. Végül ez nem készült el. Verseinek keletkezési ideje bizonytalan. Korai költészetére az irodalmi sablonok, a hagyományok, a nótajelzés, a szimmetria és Petrarca hatása jellemző. Udvarló költeményei, az 1578-ban keletkezett Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai voltak. Érett költészetében már eltávolodott a konvencióktól, egyre nagyobb kifejezőerejű szövegverseket írt.
Milyen témájú versei születtek? Költészete három pilléren nyugszik. Verseit szerelmes, istenes és vitézi tematika szerint csoportosíthatjuk. Először nézzük meg szerelmes verseit! A reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette. Júliához, Céliához írott versei a költő féktelen érzelmeiről tanúskodnak. Petrarca stílusa figyelhető meg rajtuk. Ugyanaz az őszinte csodálat és égi szerelem hatja át, mint az olasz reneszánsz költő szonettjeit. Az ő szeretett nője is elérhetetlen, akárcsak Petrarca Laurája. Legszebb példája ennek a 39. vers, mely a Hogy Júliára talála, így köszöne neki címet viseli. Ebben Júliával való véletlen találkozását írja le. A versből árad a nő iránt érzett szerelem, valamint a találkozás öröme. Júlia megnevezésének halmozásával szinte éteri magasságokba emeli a hölgyet:
„Szerelmedben meggyúlt szívem Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem,Idvez légy, én fejedelmem!”
Költészetének másik részét a vallásos témájú versei teszik ki. Istenes énekeket Balassi pályájának szinte valamennyi szakaszában írt, de a legszebb, legértékesebb költemények életének válságos éveiben születtek. Bennük bizonytalanságát fogalmazza meg a költő: meg van győződve bűnösségéről, kételkedik üdvözülésében, kevésnek érzi a hitét, kételkedik a túlvilági életében. Már nem a középkori himnuszokból ismert alázatos hangvétel szólal meg e versekben, a lírai én nem a közösség nevében szól Istenhez. Balassi személyes hangon, közvetlenül szólítja meg a mennybéli Urat. Elutasította az egyház ember és Isten közötti közvetítő szerepét. Ennek ellenére mélyen hitt Isten erejében és segítőkészségében. Istenes verseinek képi világa szabad. Balassi nem támaszkodott költői hagyományokra, hanem lelkének őszinte kifejezésére törekedett. Ezért e versei személyesebb, bensőségesebb hangvételűek. Vallásos magatartása sokszínű: a könyörgés és a fohászkodás mellett a bűnbánás és Istennel való vita egyaránt megszólal költeményeiben. Istenes verseiben gyakran perlekedik Istennel, számonkéri élete alakulását, érveket sorakoztat fel, miért segítsen rajta az Úr. Az Adj már csendességet című műve is a költő belső nyugtalanságát tükrözi. Istentől a megnyugvást reméli, ezért könyörög hozzá:
„Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát”
Költői hagyatékában sajátos színt képviselnek a vitézi énekek. A korabeli európai humanista poézisben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban vált lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc erkölcsi szépsége. Vitézi versei a katonaélet mindennapjait, a hősies, vitézi magatartást hangsúlyozzák. A végvári élet dicsérete, a vitézek hősies helytállása és az édes haza bemutatása uralja az Egy katonaének című versét is:
„Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”.
Bármilyen témájú verséről is legyen szó, a reneszánsz ember harmóniára való törekvése, az igényes rímalkotás, a gazdag képi világ jellemzi Balassi költeményeit. Művészete méltó nyitánya a magyar nyelvű poézisnek.