A reneszánsz

„Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb".
E Szophoklésztől származó szállóige az egyik központi gondolata lesz ennek a tanegységnek. Bizonyára hallottad már a kifejezéseket: művelődéstörténeti korszak, újjászületés, Leonardo da Vinci, humanizmus, napközpontúság… Mi közöttük a kapocs? Elárulom: a reneszánsz. A reneszánsz, mely nemcsak egy kort, hanem egy világszemléletet, egy művészeti irányt, egy életfelfogást tükröz. Mit kell tudnunk róla?
Nézd meg ezeket a képeket! Egy új korszak új stílusát fedezheted fel rajtuk. Mindre jellemző, hogy az ábrázolás középpontjában az ember áll. Az ember, aki értékes, aki a boldogságot és teljességet itt, a földön akarja elérni. Az ember, aki már önálló egyéniség, aki szabadon bontogathatta tehetségének szárnyait. A reneszánszt akkor ismerhetjük meg igazán, ha megértjük, hogy e korszak művészei számára az ember valódi csoda.
Ez a humanista életszemlélet azonban nem feledte a középkort sem. A keresztény vallást a reneszánszban sem kérdőjelezték meg, de az ember látóköre kitágult. Már a természet csodáit, ezen belül pedig önmagát szemlélte a reneszánsz kor szülötte. A híres protagóraszi mondás, mely így hangzott: „Minden dolgoknak mértéke az ember“, újra programadóvá vált. Az ember már nemcsak azért létezett, hogy kedvére tegyen Istennek, hanem már önmaga kedvét is kereshette.
A nagyjából 1000 évet felölelő középkor után, a XIV. századtól főként Észak-Itáliában, Firenze városában vert gyökeret ez az új életfelfogás. Mi váltotta ki ezt a gyökeres fordulatot? Ennek több oka is volt. Egyrészt Nyugat-Európában a feudalizmus megszűnésével megindult a polgárosodás és a városiasodás. Ez a folyamat új, szabadabb létformát hozott magával. Másrészt Kolumbusz új kapukat nyitott meg Amerika 1492-es felfedezésével. A világ kitárult, Kopernikusznak és Galileinek sikerült bebizonyítania, hogy a Föld gömbölyű és a Nap körül kering. A tudás, a műveltség, az új ismeretek iránti nyitottság értékké vált ebben a korszakban.
A XIV–XVI. század művészetében az alkotók keresték azokat a tökéletes mintákat, amely által a harmóniát megteremthették, és az életörömöt hirdethették. Ezt a mintát az antikvitás tökéletesnek vélt műalkotásaiban fedezték fel. Innen ered a korszak elnevezése is: reneszánsz, vagyis újjászületés, az ókori görög, római kultúra újjászületése. Nézd csak meg! A tökéletességet, a harmóniát és a szépséget sugározzák ezek a szobrok és festmények. A művészek az emberi test helyes arányait kívánták megragadni. Így kedvelt szabályuk az aranymetszésvolt. Ennek lényege, hogy a mű egyes részei úgy viszonyulnak egymáshoz, mint ahogy az egyes részek a mű egészéhez. Az új életszemlélet ellenére nem tagadták meg a középkori keresztény hitelveket sem! A reneszánsz ember műveltségében a keresztény és az ókori antik elemek kiegészítették egymást.
A XV. század közepén Gutenberg János feltalálta a könyvnyomtatást, amely lehetővé tette az irodalom széles körben való terjesztését.
Nézzük meg a reneszánsz korának legismertebb műalkotásait! A sor szinte végtelen. Olyan mesterek alkottak ekkor, mint a festő és szobrász Michelangelo, akinek Dávid szobra a reneszánsz ember jelképévé vált. De Leonardo da Vinci Mona Lisája, Raffaello Athéni iskolája, Botticcelli Vénusz születése című alkotása is ekkor született. Ebben az időben épült meg a gyönyörű kupolájáról ismert firenzei dóm, vagy a vatikáni Szent Péter Bazilika.
Az irodalomban is az antik mesterek alkotásait tartották követendő példának. Ezeknek a műveknek az imitálása, utánzása volt az irodalom célja. De ezzel párhuzamosan kitágult a látókör: a reformációnak köszönhetően már az anyanyelvi költészet is teret nyert. Új témák és műfajok váltak egyre népszerűbbé. A világi témák: mint a szerelem, a testiség, a kor történelme is helyet kapott a művekben. Ezek a világi érzések kifejezésére is alkalmas műfajok előretörését eredményezték: a dal, a tragédia és komédia, illetve a novella vált népszerűvé. A kor legismertebb szerzői az olasz Petrarca és Boccaccio, az angol Shakespeare, Magyarországon pedig Janus Pannonius és Balassi Bálint voltak. A XIV. századtól kezdve indulhatott hódító útjára Itáliából ez az emberközpontú, humanista szemlélet, mely végül egész Európa művészetét meghatározta a XIV–XVI. században. A közép-és kelet-európai országokba, így Magyarországra is, megkésve érkezett. A harmónia, a kiegyensúlyozottság és a nyugalom ábrázolására törekedő reneszánsz a képző- és zeneművészetben, valamint az irodalomban is az antik korok és a kereszténység kultúráját ötvözte. Felfedezte magának nemcsak az ókori kultúra remekeit, de a természetet, és benne a teremtés csodáját: az embert.