Társadalom a dualista Magyarországon

Ha visszapillantunk a dualizmus kori magyar társadalomra, mit is látunk? Látunk egy feudális világot, ahol még mindig a földbirtok határoz meg mindent, és látunk egy modern városi világot is, ahol a társadalom már polgári jellegű. Kétarcú volt az ország: torlódó társadalom jellemezte, amelyben egymás mellett élt a régi, agrár jellegű és az új, ipari társadalom. Milyen módon? Nézzük meg közelebbről a rendszert!
Az agrártársadalom csúcsát az arisztokrácia jelentette. Hatalmas földbirtokkal rendelkeztek, óriási vagyonuk volt, és továbbra is elkülönültek a társadalom többi csoportjától. Birtokaik a kor legmodernebb uradalmai voltak. Közülük került ki a politikai vezetők zöme.
A korábbi középbirtokos nemesi családok közül néhány felemelkedett az arisztokrácia szintjére, de jelentős részük a XIX. század végére elszegényedett, ők alkották a dzsentrik rétegét Magyarországon. Tőkehiány miatt nem tudták a birtokaikat modernizálni, eladósodtak. Megélhetésük érdekében állami hivatalt vállaltak vagy katonatiszti pályára léptek. A társadalmi ranglétra alsóbb fokának számított, ha egy dzsentri értelmiségi pályára lépett, de sok család ilyen irányban indította útra a gyermekeit. Vagy maradt a jól bevált régi stratégia: jól kellett házasodni!
Az agrártársadalom zömét a parasztság adta. A falvak népessége azonban nagy különbségeket mutatott földbirtokaik nagysága és anyagi helyzetük alapján. A módos gazdagparasztok kiterjedt birtokukat már nemcsak maguk művelték, földjeiken a nehezebb munkákat napszámosok végezték.
A közepes- és kisbirtokkal rendelkezők a maguk urai voltak, de az utóbbiak bizony rákényszerültek, hogy bérmunkába is elszegődjenek a megélhetésért. Felaprózódó birtokaikból már nem tudták eltartani a családjukat.
Egyre növekvő réteget jelentett az országban az agrárproletárok csoportja, akik nem rendelkeztek földtulajdonnal. Számukra az egyetlen megélhetési forrást a napszám, az idénymunka és a nagy építkezések korában a kubikosmunka lehetősége jelentette. Helyzetük a századforduló időszakában, amikor befejeződtek a nagy országos beruházások, és nem volt munkalehetőség, rohamosan romlott. Nem véletlen, hogy az agrárszocialista mozgalmak főleg ezekben a térségekben erősödtek fel.
A paraszti társadalom sajátos csoportja volt az uradalmi cselédség. Életkörülményeiket alapvetően a nagybirtokon kialakuló gazdasági viszonyok, illetve a földesúr és a gazdatisztek embersége határozta meg, így helyzetük nagyon eltérő volt.
A polgári társadalom elitjét a nagyvállalkozók és a bankárok, azaz a nagypolgárság adta. Tagjai főként német és zsidó származású családokból kerültek ki, ugyanakkor a század végére rendkívül erős volt körükben az asszimiláció. Bár hatalmas vagyonokkal rendelkeztek, származásuk miatt aktív politizálásra nem volt lehetőségük. Viszont közvetett módon jelen voltak ők is ott, ahol a „politikát csinálták”.
A középpolgársághoz tartozók (vállalkozók, üzlettulajdonosok, kereskedők) és az értelmiség felső rétege jó megélhetést tudtak biztosítani a családjuknak, de nem volt jelentős vagyonuk. A dzsentriréteggel együtt alkották Magyarországon az úri középosztályt.
A kisipar és a kiskereskedelem súlya változatlan maradt a dualizmus korában, így továbbra is jelentős tényező volt a kispolgári réteg.
Viszonylag szűk réteget képzett a postai, vasúti alkalmazottak, rendőrök, csendőrök, segédhivatalnokok csoportja, akik biztos, de épp a megélhetést fedező jövedelemmel rendelkeztek.
A legnagyobb arányú növekedés a korszakban a munkásság soraiban következett be, több mint egymillióra nőtt a létszámuk. Magas volt a szakmunkások aránya, akik jó bért kaptak és kispolgári színvonalon éltek. A betanított és segédmunkások helyzete már jóval kedvezőtlenebb volt, a városok peremein több ezer család élt embertelen körülmények között.
A Magyarországon kialakuló torlódó társadalomban sok érdekellentét, feszültség halmozódott fel. A legerősebb indulatok nyilván a legszegényebbeket fűtötték. A gazdasági növekedés, a gyarapodás lehetősége még egy időre lecsillapította ezeket az indulatokat, de a társadalmi viszonyokat is fenekestől felforgatták az elkövetkező évek változásai.