A Fekete Halál. Rendiség, késő középkor, pestis, az Oszmán Birodalom

A parlamentben sokat beszélnek, sokan felszólalnak. Maga a kifejezés is a „beszélni“ szóból ered. Persze így megvitathatnak fontos ügyeket, és jobb döntések születhetnek, mint ha csak egyetlen ember határozna az államügyekről. Az együttes kormányzás gyakorlata a középkori Angliában és Franciaországban jelent meg, amikor a király bevonta a rendek gyűlését a döntéshozatalba.
Franciaország és Anglia kapcsolata szoros volt, mert az Angliát 1066-ban elfoglaló Hódító Vilmos normann herceg révén az angol királyok nagy területeket birtokoltak Franciaföldön is. A francia király azonban elfoglalta ezeket a területeket, ezért Földnélküli János angol király az jogalap nélküli adókat vetett ki alattvalóira, hogy kieső bevételeit pótolja. Többek között ez volt az oka, hogy az angol bárók felléptek ellene, és az 1215-ben kiadott oklevélben, a Magna Charta Libertatumban állandó bárói bizottság működtetésére kötelezték. A lordok és főpapok személyes részvételével, valamint a grófságok, városok követeinek bevonásával ebből a tanácsból alakult ki a parlament. A parlament létrejöttéhez az érdekeikért közösen fellépő csoportoknak, a rendeknek a megerősödésére volt szükség. A rendek ennek az erőnek köszönhették, hogy együtt kormányoztak a királlyal. Törvényhozás, adókivetés, döntés háború vagy béke kérdésében csak a rendek egyetértésével történhetett.
Franciaországban az általános rendi gyűlést a király hívta össze, itt az egyes tartományokban működtek rendi gyűlések. A Német-római Császárságban viszont a német választófejedelmektől függött a császár személye, ezért ott nem jött létre erős rendi állam.
A rendi monarchiák erősödését szakította meg a XIV. századi, késő középkori válság. Az éghajlat lehűlése, a hosszú, hideg telek a termőterületek csökkenéséhez és éhínségekhez vezettek már 1315-ben. A gazdaság fejlődése megtorpant, a lakosság létszáma drasztikusan csökkent. Ekkor érte el az éhezéstől legyengült szervezetű lakosságot a patkányok által Ázsiából behurcolt fertőző bubópestis, mely 1347 és 1350 között Európa lakosságát 73 millióról 40 millióra csökkentette. A járvány terjedését fokozták a katasztrofális higiéniai állapotok, a csatornázás hiánya, a zsúfolt városok. A halálos kór miatt a kontinens egyes részei elnéptelenedtek.
A pestis tízévenként visszatért, a pusztítás munkaerőhiányt és bevételkiesést okozott a földesuraknak, akik háborúkkal próbálták ezt ellensúlyozni. A leghosszabb összecsapás, a százéves háború azért robbant ki, mert az angolok igényt támasztottak a férfiágon kihaló francia uralkodócsalád trónjára. Az első angol győzelmek után fordult a kocka: egy francia parasztlány, Jeanne D’Arc (ejtsd: ZSAN DARK) vezetésével a franciák felszabadították Orléans (ejtsd: ORLÉÁN) városát, majd ellentámadásba mentek át. 1453-ra csak Calais (ejtsd: KÁLÉ) maradt angol birtok. A francia király egyúttal felszámolta a nagyhűbéresek külön hatalmát és kiterjesztette a királyi bíráskodást az egész ország területére.
A korszak a pusztítás mellett pozitív változásokat is hozott: Németalföldön megjelentek az első tőkés vállalkozások és bankok, a német céhek csúcsminőségű termékeket állítottak elő, fejlődött az ércbányászat. Firenzében céhek helyett az egyes munkafolyamatokat külön bérmunkásokkal végeztető manufaktúrák alakultak.
A százéves háborúval egy időben emelkedett fel az Oszmán Birodalom. Az ogur-törökök 1000 körül tértek át az iszlám hitre, és zsoldosként szolgáltak a muzulmán kalifák udvaraiban. Oszmán, az egyik törzs fejedelme egyesítette a török törzseket, majd utóda felvette a szultán címet. Erős katonaállamot hoztak létre, majd elfoglalták Bizánc összes kisázsiai területét. I. Murád idején Drinápoly központtal nagy balkáni birodalom jött létre. Az oszmán-törökök 1389-ben Rigómezőnél legyőzték a szerbeket, majd a bolgárokat és a macedónokat is. 1453-ban II. Mohamed az egész keresztény világ megdöbbenésére elfoglalta Konstantinápolyt, és Isztambul néven a török birodalom fővárosává tette. A kiváló lovas szpáhik és a lőfegyverekkel felszerelt, gyermekkoruk óta katonának képzett gyalogos janicsárok segítségével erős államot hozott létre. Kis-Ázsiából egy új, terjeszkedő nagyhatalom fenyegette a keresztény Európát.