Caesar és Augustus. A principatus rendszere

Hová tűnt február 30-a? Miért 31 napos július és augusztus, megtörve a 30 és 31 napos hónapok szabályos sorát? Mai naptárunkat egy római államférfi, Julius Caesar [ejtsd: JÚLIUSZ CÉZÁR] vezette be. Unokaöccse, Augustus [ejtsd: AUGUSZTUSZ] adott hozzá egy napot a 8. hónaphoz. Ők voltak a római császárság megteremtői.
Róma három nagy hatalmú politikusa, Crassus (ejtsd: krasszusz), Pompeius (ejtsd: pompejusz) és Caesar szövetséget kötött. Kr. e. 59-ben Caesar lett a consul (ejtsd: konzul), majd hivatala letelte után 10 évre hódítani indult az Alpokon túli Galliába, a mai Franciaországba. A kelta törzsek, köztük a belga törzs és a Rajna folyónál élő germánok legyőzése után Britanniába is átkelt egy rövid hadjáratra. Visszatértekor a gall törzsek egyesült seregét és vezérüket, Vercingetorixot (ejtsd: VERSZENZSETORIKSZot) is legyőzte. Eközben Crassus elesett egy hadjáratban, a senatus (ejtsd: SZENÁTUSZ) pedig, tekintélyét féltve, Pompeiust támogatta Caesarral szemben, akinek ekkor még tört egyeduralomra. A senatus azonban azt követelte tőle, hogy hadserege nélkül térjen vissza Rómába, ahol felelősségre vonás és ítélet várt volna rá. Caesar inkább vállalta a polgárháborút. Kr. e. 49-ben átkelt az Itália határát jelentő Rubico [ejtsd: RUBIKÓ] folyón, és Pompeius ellen indult, akit Pharsalosnál [ejtsd: FARSZALOSZ] legyőzött. A menekülő Pompeiust Egyiptomban meggyilkolták. Ezután Caesar korlátlan dictator (ejtsd: diktátor) lett, bár nem tervezte a senatus teljes félreállítását. Nincstelenek nagy tömegeinek adott földet és polgárjogot, rendezte a kincstár helyzetét, és még az új naptárra is volt ideje. Caesar régi katonáit elbocsátotta, ellenségeinek megkegyelmezett, de korlátlan hatalma sértette az előkelőket, akik azzal az ürüggyel, hogy király akar lenni, Kr. e. 44. március 15-én a senatus ülésén 23 késszúrással meggyilkolták.
A „zsarnokölőknek” azonban semmilyen tervük nem volt a gyilkosság utánra. Caesar helyettese, Marcus Antonius, [ejtsd: MARKUSZ ANTÓNIUSZ] 19 éves unokaöccse, fogadott fia, Octavianus [ejtsd: OKTÁVIÁNUSZ] és Lepidus [ejtsd: LEPIDUSZ] némi ellenségeskedés után szövetséget kötött. Ez volt a II. triumvirátus. Az ezt követő polgárháború és halállisták következtében a régi senatusi [SZENÁTUSZI] arisztokrácia nagy része megsemmisült, Itália véráztatta vidékké vált. A triumvirek két évvel később Philippinél [ejtsd: FILIPPI] legyőzték Brutust és Cassiust, [ejtsd: BRÚTUSZT és KÁSSZIUSZt] Caesar gyilkosait. A győzelem után Lepidus lemondott. Octavianus és Antonius látszólagos egyetértésben felosztották egymás között a különböző feladatokat. Antonius Egyiptomba ment, ahol nem tudott szabadulni Kleopátra királynő csábításából. A nyílt szakításra Kr. e. 31-ben Actiumnál [ejtsd: ÁKCIUM] került sor, ahol a tengeri csatában Antonius és Kleopátra vereséget szenvedett, majd mindketten öngyilkosságba menekültek.
Octavianus számára a polgárháború sikeresen véget ért. Diadalmenete után megválasztották a senatus első emberének, a princepsnek [ejtsd: PRINCEPSZ]. A következő évben megtette, amit sokan vártak, de kevesen hittek el: lemondott a hatalomról, és visszaadta az állam ügyeit a senatusnak. Octavianus tanult Caesar sorsából, ezért fenn akarta tartani a köztársaság látszatát. Mint a provinciák helytartója, néptribunus és princeps, illetve 25 légió parancsnoka, övé volt a végső szó, de tekintettel volt a senatorok köztársasági érzéseire is. A principatus (ejtsd: PRINCIPÁTUSZ) tehát az első ember uralmát biztosította, a köztársasági intézmények megtartásával. Egyiptom az uralkodó birtokába került, testőrgárdát hozott létre, a belső béke biztosítása után pedig Augustus néven hódításokba kezdett. Légiói elfoglalták Pannoniát, a határt a Rajna és Duna vonaláig terjesztették ki. Kr. u. 14-ben halt meg.
Utódai megrészegedtek a hatalomtól. Tiberius [ejtsd: Tibériusz] szexuális perverziókba vetette bele magát Capri (ejtsd: Kapri) szigetén. Caligula [ejtsd: KALIGULA] isteni tiszteletet követelt magának, míg testőrsége el nem tette láb alól. Claudiust [ejtsd: KLAUDIUSZ] a testőrség választotta meg. Uralkodása alatt szerveződtek meg a császári hivatalok, hódították meg a légiók Britanniát. Claudiust saját felesége, Nero [ejtsd: NERO !!!!] anyja megmérgezte, hogy fiát juttassa hatalomra. A magát előadóművésznek képzelő Nero saját anyját is megölette, amikor pedig 64-ben Róma nagy része kigyulladt, felajánlotta palotáit a hajlék nélkül maradtaknak, mégis őt vádolták meg a város felgyújtásával. Miközben Nero egyedüli indulóként megnyerte az olimpiát, a provinciák fellázadtak ellene. Magára maradva öngyilkos lett, és vele kihalt a Julius–Claudius-dinasztia.