A magyar nyelv eredete és rokonsága

Úgy tartjuk, az embereknek vagy népeknek mindig van otthona, hazája. Az ember szeret valahová és valakikhez tartozni. A magyar gondolkodásban rendre feltűnik az „egyedül vagyunk” gondolata, ami a nyelvre épp nem igaz.
A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, és csak azon belül a finnugor nyelvcsaládba, bár gyakran mondanak finnugort az uráli helyett is. Az uráli nyelveknek ma 24 millió beszélőjük van. Körülbelül 15 nyelv tartozik ide.
Az uráli őshaza helye régóta vitatott. A jelenlegi feltételezések szerint vagy az Urál középső-déli része és Nyugat-Szibéria között lehetett, vagy akár egy kelet felé elhúzódó nagyon széles sávban. E nép a jéghatárt követve észak felé vándorolt. Ez több elmélet egyesítése, ami a növényföldrajz, a történettudomány és a nyelvészet eredményein nyugszik. A korábbi őshazaelméletek még halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot feltételeztek, az újak már a rénszarvasvadász és -tenyésztő életmóddal számolnak. Az uráli nyelvi közösség a szamojédek északkeleti és délkeleti elvándorlásával bomlott fel a Kr. e. IV. évezredben. A szamojéd nyelvek mára eltűnőben vannak.
A magyar nyelv önállósodása kapcsán fontos az ugor őshaza. Ez akár azonos is lehet a finnugor őshaza szélével, vagyis az ugorok maradtak helyben, a finn-permiek északnyugat felé indultak. Időszámításunk előtt 1300 évvel az ugor egység felbomlik, a magyarok ősei délnyugat felé indulnak, míg a keletre, az Ob folyóhoz húzódók lesznek az obi-ugorok.
A két obi-ugor nyelv, a hanti és a manysi – régebbi nevén vogul és osztják – a magyar legközelebbi nyelvrokonai. E nyelveket összesen 29 ezer ember használja, főleg Hanti- és Manysiföldön, egy Oroszországon belüli autonóm területen. Ezek a beszélők az orosz többség mellett kisebbséget alkotnak, s döntő többségük kétnyelvű. A régi prémvadász és rénszarvastartó életmód helyett a kőolaj-kitermelés virágzik.
Az Uráltól nyugatra nagyobb lélekszámú népeket találunk. A finn-permi ág komi nyelvének már a XIV. században volt írásbelisége, sőt, saját írása. A komit elsősorban Komiföldön beszélik, több mint háromszázezren. Az ipar mellett máig nagy hagyománya van itt a halászatnak, vadászatnak és rénszarvastartásnak. A legközelebbi rokon udmurt nyelvet négy-ötszázezren ismerik, de Udmurtiában is csak a lakosság harmada. A két Volga folyó menti nyelv a mari és a mordvin. A marit körülbelül hatszázezer, a mordvint nyolcszázezer fő beszéli. Előbbiről épp a nyelvi jogok sérülése kapcsán hallunk, utóbbi pedig fafeldolgozásáról híres. Az Oroszország területén élő finnugor népek eloroszosodása nagyon gyorsan zajlik, lélekszámuk tízévente akár húsz-huszonöt százalékkal csökken. A nganaszan, az enyec gyakorlatilag kihalt. 2000 óta az orosz politika több lépésben e kis nyelvek ellen lépett fel, és az oroszok is türelmetlenek a más nyelvekkel szemben. A nemzetiségiek nagy része szégyelli identitását, inkább letagadja, majd feladja azt.
A finn a magyar után a második legnagyobb nyelv több mint ötmillió beszélővel, majd az észt következik egymillióval. Mindkét népnek saját állama van. Finnország rendkívül fejlett, ezen felül hatalmas erdőiről híres, és „az ezer tó országaként” ismert. Bár a magyar távoli rokona a finnek, mégis ezzel a nyelvvel és országgal a legkönnyebb kapcsolatba kerülni. A számik – régi nevükön: lappok – embertanilag is különböznek a környező skandinávoktól, hiszen nagyon alacsonyak, és az arcuk is más. Ők Európa legősibb lakói, akik sok ezer éve átvették a finnugorok nyelvét.
A nyelvrokonság bizonyítékai a következők: A szabályos hangmegfelelések: például a szókezdő finnugor p a magyarban f, a k mély magánhangzó előtt h. Nyelvtipológiai egyezések: a magánhangzó-harmónia, a sok toldalék, köztük a birtokos személyjelek, a jelző megelőzi a jelzett szót, a számnevek után egyes szám áll. Az alapszókincsbeli egyezések: fő testrészeket, cselekvéseket, rokonságneveket, számokat, növényeket és állatokat jelölő szavak. Ezek nem teljes megfelelések, például a finnugor láb jelentésű szava a magyarban a gyalog szóban őrződött meg.
Úgy tűnik, a valakikhez tartozás kimutatható a nyelven. Őshazát nehéz úgy találni, hogy a korai ókor emberének életformája a vándorlás is lehetett.