A szövegek felépítése, egységei szerkesztési szabályai

Ha megfigyelsz egy szöveget, már a felépítése, szerkezete is sokat elárul. A szöveg típusa mindig meghatározza, milyen szerkezeti egységekből épül fel. Más egységekre tudunk bontani egy lírai szöveget, vagyis egy verset, és más egységekre egy hivatalos levél szövegét.
A szöveg mikro- és makroszerkezetből áll. A mikroszerkezeti egységek a szövegen belüli kisebb alkotóelemekből állnak össze. Ilyen alkotóelemek a mondatok, amelyek összekapcsolódnak, ezáltal létrehozzák a mondattömböket és a bekezdéseket. A mondattömb a téma szerint szorosan összetartozó, egymással tartalmi-logikai viszonyban álló mondatok együttese. A bekezdés pedig mondattömbökbe szerveződő mondatokból épülnek fel. Hallgasd meg a következő részletet, amely a pótkávéról szól!
„Miből és mimódon állítják elő a pótkávékat! A boltokban pótkávé, frank-kávé, cikória, fügekávé elnevezésen árusított készítmények igen különböző növényi részekből készülnek. Még pedig úgy, hogy ezeket fölaprózva megpörkölik, majd durvább-finomabb porrá megőrlik. Ebben az alakban árusítják. Rendeltetésök a valódi kávét – a babkávét – részben, vagy teljesen helyettesíteni.”
A szövegben a mondatok logikailag és tartalmilag összekapcsolódó egységeket, bekezdéseket alkotnak. A bekezdés legfontosabb állítását tételmondatnak nevezzük; példánkban a bekezdés tételmondata az első. A szöveg további részeiben ezt az állítást fejtjük ki. A tételmondat tartalmát a többi mondattal részletezzük, magyarázzuk, érvekkel bizonyítjuk, következtetéseket vonunk le.
Most térjünk át a makroszerkezetre! A makroszerkezeti egységek a bevezetés, a tárgyalás és a befejezés, vagyis a bekezdésnél nagyobb szerkezeti egységek.
A bevezetésben találjuk az egész szövegre vonatkozó leglényegesebb állítást, a fókuszmondatot, melynek állítása az egész szövegre vonatkozik. A bevezetés egyik legfontosabb feladata ugyanis a témamegjelölés, tehát tartalmaznia kell egy mondatot, amely a teljes szöveg mondanivalóját lefedi. Példánkban is már a cikk legelején értesülünk arról, hogy a pótkávé előállításának történetével fogunk megismerkedni. Milyen feladatai vannak még a bevezetésnek? Egyrészt felkeltjük vele a figyelmet. Másrészt ráhangolunk a szövegre, és előkészítjük a tartalmat. Legvégül bemutatjuk a szövegben szereplő személyeket, helyszíneket, eseményeket: jelen esetben a pótkávé, frank-kávé, cikória, fügekávé elnevezésen árusított készítményeket.
A bevezetést a tárgyalás követi.
„A valódi kávé drága volt már a háború előtt is, jelenleg pedig sokkal drágább, mint akkor volt. Már a háború előtt is sokan nem tiszta pörkölt kávéból főzték a fekete kávét, amely tejjel keverten szolgáltatta a tejeset, hanem csak bizonyos mennyiségű őrlött pörkölt kávéból és megfelelő mennyiségű pótkávéból. A háború folyamán mindig kevesebb és kevesebb kávét és mindig több pótlékot használtak föl. Sokan, akiknek már sem akkor, sem most kávéra nem tellett, tisztán pótkávéból készített kávét fogyasztottak.„
A tárgyalás több bekezdésből áll, ezért az egymás után következő részek sorrendje lineáris vagy logikai lehet. Ebben a részben a mondanivalót lineárisan fejtették ki, az egymás után következő bekezdések sorrendjének alapja az időrend: a kávé régen is drága volt, aztán jött a háború, és elterjedtek a pótkávék. Ugyanakkor ez a sorrend logikus is, mert az egymás után következő bekezdések sorrendje ok-okozati.
Végül következik a lezáró rész, a befejezés.
Ma ezek árpa-, búza-, rozsmalátakávé néven kerültek forgalomba, akkor eme magvakból előzetesen malátát készítettek és ezt pörkölik meg. Igy készül az árpa-, a búza-, a rozsmalátakávé.
A befejezésben összegezzük az elmondottakat, levonjuk a következtetéseket, megfogalmazzuk a tanulságokat. Állásfoglalásunkat nyomatékosíthatjuk érzelmi lezárással, illetve hatásos befejezésnek számít, ha adunk egy kitekintést, és a befogadó figyelmét a nagyobb összefüggések irányába tereljük.