Az intertextualitás

Szövegek között él az ember. Szöveg minden, amit mondunk, amit leírunk, amit velünk közölnek. Még gondolataink is szövegszerűek, a szövegekkel való érintkezésünk szinte szünet nélkül zajlik. A fejünkben szövegek tömege őrződik meg, így nem csoda, ha milliószor érezzük, hogy „ismerős ez a szöveg”, vagy „már hallottam valahol”.
Az intertextualitás szövegek közöttiséget jelent, amikor egy szöveg kapcsolatba kerül egy másikkal. Ennek számos módja lehet, de mindenképp a jelentések megváltozását és megváltoztatását jelenti, a két érintkező szöveg már nem jelentheti többé ugyanazt.
Nézzük meg, honnan erednek a jelentések! Itt ez a szó: egér. E pillanatban ez a szó inkább jelenti a számítógép tartozékát, mint az eredeti állatot. Utóbbi esetben is jelentések sora tapad hozzá: sajt, macska, sikoltozó lányok, rajzfilmek, pince, dió és így tovább. Akkor most képzeljük el, hogy a szavak mondatokat, a mondatok szöveget alkotnak, a szövegek pedig érintkeznek. Hihetetlen gazdag jelentésháló jön létre!
Az intertextualitás jelenség és eljárás. Előbbit már láthattuk, a szövegek minduntalan összeérnek. Eljárásként, tehát tudatosan használják a szövegalkotók.
A retorikus műfajokban gyakori, hogy az előadó vagy szónok idéz egy tekintélytől, egy híres embertől vagy műből. Például így: „Kedves Barátaim, nagy tettet vittünk véghez, Vörösmarty szavaival: ez jó mulatság, férfi munka volt!” Számos írott szöveghez illesztenek mottót, szintén valamilyen klasszikusoktól vett idézetet. Ilyenkor az erősítés a cél, az idézet nagyobb súlyt ad a szövegnek. Szűkebb értelmezésben az intertextualitás két mű egyértelmű kapcsolatát jelöli, mint az idézet esetében, vannak azonban olyan elméletek is, amelyek szerint a művek műfaji hovatartozásuk révén is kapcsolatba hozhatók, hiszen az egy műfajba tartozó alkotások azonos tartalmi és formai követelményeknek felelnek meg.
Az intertextualitás fő szövegszervező elem is lehet, leginkább szépirodalmi szövegekben. A legismertebb megoldások: a parafrazeálás, a rájátszás és a paródia. A parafrázis átírás a tartalom nagyjábóli megtartásával. Benedek Elek, az ismert magyar meseíró prózai szöveggé dolgozta át Zrínyi Szigeti veszedelem című művét. „Én pedig töröknek adok oly hatalmat, Hogy elrontja, veszti az rossz magyarokat, Mindaddig töri iga kemény nyakokat, Mig nem esmerik meg: elhagyták urokat.” „Adok a töröknek hatalmat, erőset, hadd rontsa, veszejtse a rossz magyarokat, s törje iga alá addig az kemény nyakukat, míg fel nem ismerik, hogy elhagytak engem.” Itt kell megemlítenünk azt az intertextuális kapcsolatot, amikor a művek ugyanazt a témát dolgozzák fel, de nem parafrázisszerűen, ahogy azt például az antik eposzok esetében láttuk: a homéroszi eposzok, illetve Vergilius Aeneise egyaránt a trójai mondakör feldolgozása.
A rájátszás egy mű elemeinek, fő vonásainak átvétele. Ady Endre A magyar Messiások című versére egy mai költő, Kovács András Ferenc játszik rá hangzásban is és tartalomban is: „Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások Ezerszer Messiások A magyar Messiások.” „Jósoknak itt ma könnyebb S a fájdalmak mismások Milliós Messiások Magyar sok Messiások.”
A paródia humoros formában karikíroz egy szerzőt, művet vagy stílust. A legismertebb irodalmi paródiákat Karinthy Frigyes írta, ezt épp Petőfi Sándorról: „Barna kis lány szemének a lángja Idetűzött szívem pitvarába, Kis halacska szőke Tisza vizén, Örömében akrát ugrok biz én.”
Az előbbi esetekben a szövegek befogadója meghívást kap egy játékba, amelyben a szövegek folytatnak dialógust egymással és az olvasóval. Jó érzés ráismerni az ismerősre, és jó érzés beavatottnak lenni. Napjainkban egyes posztmodern regények még tovább mennek, és lényegükké teszik a szövegköziséget. Esterházy Péter híres kisregénye, a Fuharosok vendégszövegek sokaságából épül fel. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy minden idézetet fel kell-e ismernie az olvasónak? Általában azt mondják, nem kell, de valamennyit muszáj a kielégítő értelmezéshez.
Az intertextualitás léte arra hív bennünket, hogy műértelmezéseknél keressük a szövegek érintkezését is. Így mikor valamit olvasunk, az egész hatalmas szöveguniverzum háttérsugárzásából is részesülünk.