A kommunikáció tényezői és funkciói

Integettél már életedben valakinek? Vagy kiabáltál át valahová? Esetleg küldtél e-mailt? Ha igen, akkor már többféleképpen kommunikáltál. A kommunikáció szó eredete a latin communicatio, amelynek jelentése közzététel, teljesítés. Ez alapján a fogalom meghatározása információcsere, gondolat közlése a hallgatóval valamilyen jelrendszer segítségével. Kommunikálhatsz a nyelv segítségével – ezt nevezzük verbális kommunikációnak –, de üzenetet közvetítesz pusztán az arcjátékoddal is. Ez esetben a nonverbális, vagyis a metakommunikációt használod.
Abban, hogy a kommunikáció megvalósuljon, több tényező játszik szerepet, amelyeket Jacobson (ejtsd: jakobzon) egy modellben foglalt össze.
Kell egy feladó, vagyis közlő, aki kezdeményezi a kommunikációt. Ez mondjuk te vagy, és szeretnél elkéredzkedni a szüleidtől egy buliba. A közlendődet egy kód segítségével érzékszervekkel felfoghatóvá teszed, azaz üzenetté formálod. Az üzeneted egy csatornán át halad, amely a kapcsolatot biztosítja azzal, akivel beszélsz. Gondold el, hányféleképpen tudod eljuttatni az üzeneted a vevőhöz? Az információt láthatod, hallhatod vagy akár tapinthatod, mint a Braille-írás esetében, de természetesen a csatorna lehet összetett is, mint például egy beszélgetéskor. Ilyenkor egyaránt hagyatkozol arra, amit látsz és amit hallasz. Ezután a szüleid, más néven a befogadók, vagyis vevők megkapják az üzeneted. Ezt az üzenetet még dekódolni, vagyis értelmezni kell. Ehhez az szükséges, hogy ugyanazt a jelrendszert használjátok, például ugyanazt a nyelvet beszéljétek. A közös nyelv azonban nem jelent azonos nyelvhasználatot: ugyanazt a nyelvet másképp használjuk. A sikeres kommunikációhoz rendelkeznetek kell közös előismeretekkel, fontos az azonos gondolkodásmód, nyelvi stílus, nyelvi magatartás. Ezek hiányában kommunikációs zavar lép fel, amelyet a modellben a zaj elnevezéssel illetünk. Fontos még, hogy minden megnyilatkozást csak az adott beszédhelyzetben, vagyis kontextusban értelmezz!
Megkülönböztetünk közvetett és közvetlen kommunikációt. Ha közvetlenül kommunikálsz valakivel, akkor egy időben vagytok egy helyen. Ha ez nem valósul meg, valamilyen közvetítő eszközt kell segítségül hívnod, például levelet írsz vagy telefonálsz. Iránya szerint a kommunikáció lehet két- és egyirányú. Kétirányú akkor, ha például telefonálsz, mivel az információ a beszélő és a hallgató között oda-vissza áramlik, a szerepek cserélődnek. Egyirányú akkor, ha az információ csak egy irányba áramlik, a hallgatótól a beszélő felé. Ez utóbbira például akkor kerül sor, ha megnézel egy színházi előadást.
Csoportosíthatunk még a kommunikáló felek szemszögéből is. Eszerint van én-, személyközi és tömegkommunikáció. Énkommunikációt akkor használunk, ha önmagunkkal kommunikálunk, személyközi kommunikációt pedig akkor, ha például vitatkozunk valakivel. Tömegkommunikációval minden nap találkozol, ha bekapcsolod a tévét.
A típusokon túl jöjjön az a kérdés, miért tesszük mindezt? Mi lehet az információközlési folyamatok célja? Gondolj arra, hogy amikor beszélsz, milyen szándékkal kezdeményezel beszélgetést! Biztos utaztál már vonattal, és hallottad, amikor bemondják a vonatok érkezését, indulását. Ezt a funkciót tájékoztatónak hívjuk, mivel a valóságra vonatkozó információt ad. Biztos mondtad már azt is nemegyszer, hogy mennyire utálod a hétfőt. Ez a kifejező funkció, mely a feladó érzelmeiről ad számot.
Az elsődleges funkciók sorát a felhívó funkció zárja. Ilyenkor a beszélő célja a hallgató befolyásolása kérés vagy felszólítás formájában. Például, amikor megkérsz valakit, hogy csukja be az ablakot. Léteznek úgynevezett másodlagos funkciók is. Amikor találkozol a társaddal, akkor üdvözlési formulákkal teremtesz kapcsolatot, pl. Szia! vagy Jó reggelt! Ha beszélgetés közben lanyhul a kommunikációs partnered figyelme, akkor hasonlókat kérdezel tőle: Figyelsz? Érted? Ezeket összefoglaló néven kapcsolatteremtő, -fentartó, -záró funkciónak nevezzük. Értelmező funkcióról akkor beszélünk, amikor nem érted egyértelműen az üzenetet, és visszakérdezel? pl Mit jelent az, hogy absztrahál? Az esztétikai funkció a gyönyörködtetést célozza. Leginkább a szépirodalmi szövegekben érvényesül, de megjelenhet egy magánleveledben is, ha arra törekszel, hogy a mondanivalód szépen formált, választékos legyen. Mint azt láthatod, az információ többféle úton elindítható, csak a két fél közötti szándékos és kölcsönös felhasználásra van szükség.