Hitelesség, hatás, meggyőzés, manipuláció

Én ellenállok a manipulációnak! Átlátok a szitán! – szoktunk ilyet hallani vagy mondani, amikor az ember irányíthatósága kerül szóba.
A meggyőzésnek fontos kelléke a hitelesség. Utóbbi a közlő személy elfogadása ismeretek, vélekedések alapján. Jellemző, hogy szívesebben fogadjuk el hitelesnek a mélyebb hangfekvésű és dallamosabb beszédet. Meggyőzés céljából hatásra törekedni sem tilos, ezért van szónoklás, hatásos érvelés, vagy egy kevésbé manipulatív reklám. Használhatók a nyelv stíluseszközei, ügyesen alkalmazott metakommunikáció, külső szemléltetőeszközök és így tovább. Figyelembe lehet venni az emberi befogadás olyan sajátos jellemzőit is, mint hogy az első és az utolsó információra emlékezünk leginkább. A befolyásolás és a meggyőzés sokszor teljesen nyílt szándék. A manipuláció ebben más: titkolt, rejtett, és leginkább a manipulátor érdekeit szolgálja. Kiindulópontja a befogadó fél lenézése, és a szándék letagadhatósága.
A nyelv használata hatalom, mert általa valóságot lehet alkotni. A „Dél-Szudán Tomahawk-rakétákkal válaszolt a ghánai határsértésre” – mondat megjelenhet a hírekben. Ám épp ebben a mondatban szinte semmi nem igaz. Az ilyen mondatokról megszoktuk, hogy igazak. Nem vagyunk két lábon járó lexikonok, hogy ismerjük minden ország nevét, szomszédait és fegyverzetét. Dél-Szudán például a legifjabb állam a világon, léte még nem ment át a köztudatba. Ilyen mondatok feltűnnek reklámokban éppúgy, mint politikai kommunikációban. Védekezni ellenük csak a több és több ismerettel lehet. A nyelv által egyszer is megalkotott valóságok saját életet kezdhetnek élni.
A valóságnak a hazugságnál enyhébb torzítása a csúsztatás. Például egy cég vezérigazgatója az első éve végén csak egy ábra második felét mutatja meg a vállalat árbevételéről, és szerinte amióta ő átvette a vezetést, az árbevétel folyamatosan nő. Saját sikereként állítja be azt, pedig a teljes ábrából egy korábban megindult folyamat hatása látszik. Nem hazudott, csak elhallgatott valami fontosat.
A nyelv általi valóságtorzítást néha szinte elvárjuk. Ilyen az eufemizmus, amivel megszépítjük a valóságot. Gyakran a tabukifejezések helyett ezt alkalmazzuk. A „meghalt” helyett azt mondjuk: „eltávozott”, „itt hagyott minket”. A hírekben a „hosszú, súlyos betegség után elhunyt” rákot, a „hirtelen, váratlanul elhunyt” többnyire szívinfarktust vagy agyvérzést jelent, de így nem szokás kimondani. A történelemkönyvekben a király „megszilárdítja hatalmát”, gyakran az ellenfelek, riválisok meggyilkoltatását jelenti. Ennek ellentéte a túlzás: a „sohasem mosogatsz el”, „mindenki lop”. Olyan állítások, melyek nem az igazságot közlik, hanem a beszélő elégedetlenségét fejezik ki nagyobb erővel.
A keretezés egy bizonyos szempontból adja elő a dolgokat, ami átszínezi az elmondottakat. Például egy híresség rendszeres adakozása feltüntethető emberbaráti tettként, míg egy másik keretben a népszerűség-hajhászás gusztustalan eszközeként. Ez már az ügy felvezetésében eldől. Hasonló megoldásokat használ a nem sportszerű vitázó, amikor a partner szövegét elferdítve foglalja össze, majd arra reagál.
A manipuláció folyhat nyelven kívüli eszközökkel, elsősorban képekkel. A képek jól hatnak az érzelmekre, sűrű tartalomhordozók, önmagukban is, de szöveggel kombinálva még több jelentésre képesek. A reklámokra jellemző, hogy a nyelvi információkhoz olyan vonzó embereket és környezetet társítanak, ahová szívesen vágyunk.
Szóval ellen lehet-e állni a manipulációnak? Egy részének biztosan azáltal, hogy felismerjük. De nincs olyan ember, aki teljesen védett. Aki ugyanis mindig mindenben kételkedik, a valóságtól is elzárhatja magát. Ha pedig védekezésül egyetlen számára hiteles forrást fogad el, annak szolgáltatja ki magát.