Szerelem és család Petőfi Sándor költészetében

Szerelmesek, mek-mek-mek, egy tányérból esznek, mindig összevesznek.
Júlia és Sándor szerelmesek, Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének igaz története! Ez az, amit eddig még talán nem is hallottál! Azt tudod, hogy a költő Júliával való megismerkedésük évfordulóján feleségül vette kedvesét, akivel mindössze 3 esztendőt tölthetett együtt. Arról is tudomásod lehet, hogy az özvegy férje eltűnésének első évfordulója előtt 10 nappal új frigyre lépett Horvát Árpáddal. Ezért az irodalomtörténet mind a mai napig gyarló asszonyként tartja számon Júliát, aki nem maradt hű férje emlékéhez. De vajon igazuk van a Júlia hírnevét megtépázóknak? Lássuk, mi az igazság!
Petőfi Sándor az első magyar költőnk, aki Szendrey Júliához írt verseivel megteremtette a hitvesi költészetet. Ebben majd Radnóti Miklós követi őt a XX. században. Szerelmével 1846. szeptember 8-án ismerkedett meg a nagykárolyi megyebálon. Petőfire nagy hatást gyakorolt az irodalomkedvelő, művelt lány.
Ez időtől számítom életemet, a világ lételét, azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt... Mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté...
írta egy barátjának. A lány kétségek közt hagyta kedvesét, csak mikor Petőfi Reszket a bokor, mert című költeményét olvasta, akkor érezte meg a férfiban a lemondást:
Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg!
Egy közös barát Petőfihez írt levelének a végére írta oda válaszát: ezerszer Júlia. Ez azt jelentette. hogy Júlia is megszerette a költőt, erről naplójában is vallott:
Én csak mióta te szeretsz, kívánnék tündökölni, csak hogy te mondhatnád az embereknek: Én bírom e hölgy örök szerelmét.
Mindezen érzések mellett a két fiatal kapcsolatában az egymásra találások és az összezördülések váltogatták egymást. Gondolj csak bele, Petőfi ekkor 23, Júlia pedig 18 éves. Ráadásul a fiatal lány sokat szenvedett szülei miatt, akik nem nézték jó szemmel a férfi udvarlását. Végül 1846. május 27-én jegyességet kötöttek a szerelmesek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a heves természetű Petőfi már jegyben járt Júliával, amikor beleszeretett egy színésznőbe, Kornéliába, rögvest meg is kérte a kezét. Bár a lány igent mondott, de a szükséges papírokkal nem rendelkeztek, így a frigy nem jött létre. Júlia szíve minden fájdalma ellenére megbocsátott csapodár kedvesének, és néhány hónap múlva 1847. szeptember 8-án Erdődön házasságot kötöttek. A mézesheteket gróf Teleki Sándor koltói kastélyában töltötték.
Petőfi feleségéhez írta legszenvedélyesebb költeményeit. Az egyik legismertebb, a Koltón született Szeptember végén című elégia. A költemény közvetlen tájszemléletből indul el: a völgy a zöldellő lombokkal még a nyarat idézi, ám a bérci tető már havat, telet ígér. Ezt az ellentétet magára vonatkoztatja a lírai én: szívében még fiatal, de sötét haja már őszbe vegyül. Az elmúlás fenyegetését érzi meg az őszi táj képében. Egy színpadias jelentben eljátszik a gondolattal, hogy halálát követően özvegye másnak adja szerelmét. Egyesek ezt jóslatnak vélik, pedig csak a szentimentális költészet tipikus kelléke az özvegyi fátylat eldobó asszony. Petőfi végül a síron túl is tartó szerelem ígéretével zárja a költeményt.
Az utókor megítélése szerint Petőfi hitvesi lírájának egyik legkülönb darabja a Minek nevezzelek? című rapszódia 1848-ból. A versből kiolvasható a költő egyetlen szándéka: szeretné megnevezni kedvesét a hozzá leginkább illő módon. Először a nő szemeinek csillogásából próbál ihletet nyerni. Egyik metaforát a másikhoz kapcsolja: a szemek ragyogásáról a csillagokra, azokról a sugárra asszociál, majd újabb képre, a szerelem patakjára, végül a lélek tengerére. A második versszakban újabb metaforalánc következik: a tekintet galambjáról a békesség olajága jut a lírai én eszébe. A harmadik versszak metaforáit a nő hangja ihlette. Csalogányhangok zengnek fel a nő szavaival, amitől még a téli fák is zöld lombot hoznak. A költemény csúcspontján szerelme ajkait lángoló rubintkövekkel láttatja a költő. Az utolsó versszakból kiderül, nincs szó Júlia szépségére, így maradnak a legtisztább, legegyszerűbb szavak: „édes, szép ifju hitvesem”.
Petőfi Sándor még egy témát ajándékozott a magyar költészetnek: a családi lírát. Személyes, családi kapcsolatairól is közvetlen stílusban beszélt, ahogy azt az Egy estém otthon című költeményében is tette. Arany János költészetében is találhatsz hasonló példákat!
Petőfi a boldog élet háttereként csakis a családi kört tartotta elképzelhetőnek. Mégis, a politika elsodorta Júlia és – az 1848 decemberében született – Zoltánka mellől. Segesvári eltűnését követően felesége a keresésére indult, de sehonnan sem kapott biztos híreket. Egy császári főtiszttől is segítséget kért, de az a kegyeit kívánta cserébe. A hírbe hozott nő Horvát Árpád professzorhoz fordult, aki megpróbálta lebeszélni lehetetlen vállalkozásáról. Végül feleségül kérte. A gyermekével magára maradt asszony nem mondott azonnal igent, de hozzáment a férfihoz. Arany János is ellene fordult, elvárta tőle, hogy a nemzet özvegye maradjon. Megpróbáltatásairól naplófeljegyzéseket írt, amit az irodalomtörténet jogtalanul elhallgatott, hogy Petőfi kultusza csorbítatlan ragyoghasson. Te viszont már elmondhatod magadról, hogy ismered Szendrey Júlia és Petőfi Sándor teljes történetét. És mondd! Te voltál már szerelmes?