Előzetes tudás

Ahhoz, hogy fel tudd dolgozni a tanegységet, tisztában kell lenned az alábbi fogalmakkal, és rendelkezned kell az alábbi ismeretekkel: a felvilágosodás korának kulturális és irodalmi háttere a klasszicizmus jellemzői a horatiusi életelv: aurea mediocritas az óda műfaja mitológiai személyek retorikus eszközök verselemzési szempontok és alapfogalmak, például pátosz, hangnem

Tanulási célok

A tanegység feldolgozása után megismered Berzsenyi Dániel életét és pályaképét kapcsolódási pontokat találsz a magyar irodalmon belül korok és költők között rendszerezve látod a verselemzési szempontokat gyakorlottabb verselemzővé válsz kis verstani gyakorlatot is szerzel kulturális értékeket ismersz meg, más művészeti ágakkal is találkozol ötletesebbé válsz talán még a humorérzéked is fejlődik

Narráció szövege

Életünk során számos fiókot pakolunk tele, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Kiskorunkban matrica- vagy szalvétagyűjteménnyel, később titkos levélkékkel, és néhány dolgozatot is belekényszerítenek a diákévek. Berzsenyi Dániel középnemesi földesúrnak a birtoklevelei mellett bizony költemények lapultak ama fiókban. Majd’ hat éven keresztül e rejtekhelyen gyűjtötte össze ízalkotásait, nem mutatva meg őket senkinek. Egy alkalommal Kis János barátja kapta versíráson.
„…kérdém tőle enyelegve, hogy talán versírással mulatja magát. Ő erre határozottan semmit sem felelt, s a beszélgetést tüstént más tárgyra fordítá.”
De miután megvallotta, hogy tréfából efféle bolondsággal mulattatja magát, komája 1803-ban két versét elküldte az irodalomszervező Kazinczy Ferencnek. 1808-ban már maga Berzsenyi jelentkezett 77 alkotásával.
Berzsenyi művészete a klasszicizmus és a romantika határán foglal helyet. Horatius életfilozófiája, az arany középszer követése miatt az elsőhöz kapcsolódik. Az aurea mediocritas (aurea mediokritasz) szerint az élet örömteli pillanatainak okos élvezete segít felülemelkedni mulandóságunk tudatán. Carpe diem! (kárpe diem) Tépd le a napot, vagyis koncentrálj a jelenre! Berzsenyi képeinek ereje, vagy ahogy ő mondta, „energiás” szavai viszont a romantikához utalják a művészetét.
Pályája első szakasza 1803 és 1808 közé esett, ez a dalszerű szerelmes versek, az elégiák és a hazafias ódák időszaka volt. 1808 és 1817 közötti művein, amelyek javarészt filozofikus tartalmú epigrammák és episztolák, főleg Kazinczy hatását érezhetjük. Berzsenyi a harmadik korszakában mint költő elhallgatott. Kölcsey Ferenc 1817-ben recenziót jelentetett meg költészetéről a Tudományos Gyűjteményben, amelyben kevés húrú alkotónak nevezte. Berzsenyi 1825-ben írta meg válaszát Észrevételek Kölcsey recensiójára címmel. Pályája végén inkább esztétikai tanulmányokat írt. Ilyen székfoglaló beszéde a Poetai Harmonistica (poétai harmonisztika) is. Ebben a romantikával szemben a klasszicizmus mellett foglal állást.
Az ódaköltő szerepét Kazinczy jelölte ki Berzsenyi számára. E műfajjal, a kor szelleme szerint, a hazafiasságát és a magyarságát fejezte ki. 1796 körül keletkezhetett A magyarokhoz I. című verse, amelyet a klasszicista igények szerint tökéletesre csiszolt. A nyomtatás dátuma 1810. Berzsenyi célja az erkölcsnemesítés volt, ezért az erkölcs szó vált kulcsfogalommá a szövegben. A retorika is helyet kapott benne. A lírai én megszólítja a magyarokat, erre a cím is utal. Kérdést tesz fel: mi a magyar most? Kiábrándító metaforával válaszol: „rút sybarita-váz” (szibarita). Az ókori példa a magyarság elpuhultságát és erkölcsi romlását érzékelteti. De nem volt ez mindig így. A legelső sor a jelen és a múlt éles szembeállítása: „Romlásnak indult hajdan erős magyar”. Az ilyen típusú verset érték- és időszembesítőnek nevezzük. A költemény első fele olyan történelmi példákat említ, amelyekre joggal lehetünk büszkék. Az ország a tatár és török harcokat követően is állnva tudott maradni. De a jelen erkölcsi romlása aláássa a régi dicsőséget. A magyar legnagyobb bűne pedig a testvérviszály. A költő – jó szónokhoz méltón – példázattal is alátámasztja azállítását: „a tölgy szélvésztől ki nem dől, csak ha gyökereit a férgek belülről felőrlik”.
A költemény első három versszakában a jelen látható, de a múlthoz viszonyítva. A 7.-től a 10. versszakig szintén. A 4. és 6. strófa között a múltra összpontosít, de összeveti a jelennel. A 11. és a 12. versszak újra a múltról szól. A két utolsó strófa pedig általános elmélkedést tartalmaz: a Sors és a tündér szerencse kénye-kedve szerint bánik a nemzetekkel. Ez a bonyolult, de áttekinthető szerkezet az alkotás klasszicista vonása. Ugyanakkor a költő indulatos érzésvilága, változatos hangneme, túlzó képei és erőteljes kifejezései a romantikára vallanak.
Berzsenyi prédikátorként korholja népét, de a zárlatban a többes szám első személy tanúsítja: sorsközösséget vállal a magyarokkal. A költeményben megszólaló ostorozó hang Kölcsey Ferenc és Ady Endre költészetében él tovább. Berzsenyi nem volt termékeny alkotó, 137 költemény került ki a fiókja rejtekéből. Vajon a tiéd milyen kincseket rejt?

Ajánlott irodalom

Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák II. osztálya számára. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2001. 100–110. o.

Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 10. Korona Kiadó, Budapest, 2006. 123–132. o.

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision