Az irodalom ősi formái és továbbélésük

Amikor még kicsi voltál, biztos Te is féltél a sötétben a villámlástól, mennydörgéstől. Nem tudtad, hogy miért és hogyan történik, ez félelmet keltett benned. Az ókori Hellászban azt mondták ilyenkor a kisgyereknek, hogy Zeusz haragszik, ezért szórja a villámjait. A több ezer éves mítoszok az ember számára érthetetlen természeti és társadalmi jelenségek miértjeire és hogyanjaira keresik a választ. Például hogyan keletkezett a világ vagy az emberek? Miért váltakoznak az évszakok? A mítosz görög eredetű szó, jelentése: monda, mese, történet. Naiv társadalmi tudatformát tükröz. Kezdetben szájhagyomány útján terjedtek, ezért több változatban is léteznek. A mítoszok epikus művek, rendszerüket, a mítoszok összességét, illetve a mítoszokkal foglalkozó tudományágat mitológiának nevezzük.
Miért töltött be olyan fontos szerepet őseink életében a mítosz? Mert egyszerre jelentett világmagyarázatot és erkölcsi útmutatót. Ezek az elbeszélések, történetek már az őskorban is létezhettek. Az első fennmaradt mű a Kr. e. XVII. századból való.
Mit gondolsz, hány, illetve hányféle mítosz létezik? A legtöbb mű a világ keletkezéséről szól, ezt nevezzük kozmogóniának. Ezek a teremtéstörténetek a világ keletkezését folyamatként mutatják be, melynek végén minden a helyére kerül. A rend létrehozásában fontos szerepet tölt be az ember. De vajon miként kerültünk e világba és mi a feladatunk benne? Ezekre a kérdésekre adnak választ az antropogóniával, az ember teremtésével foglalkozó történetek. Az ember rendeltetése, hogy szolgálja az isteneket, és uralkodjon az alárendelt világon. A természetfeletti lények, istenek születésével foglalkoznak a theogóniák. A mítoszokban az istenek antropomorfak, vagyis ember formájúak.
Az emberek a természeti katasztrófákra, problémákra is választ kaphattak a mítoszokból. Sőt, magatartási mintákat olvashattak ki belőlük, melyek útmutatást adtak a hétköznapokhoz. Ezeket az általános emberi léthelyzeteket nevezzük archetípusoknak, ősformáknak. Leggyakrabban a halál létével való szembesülés, az utazás, a bűn és a szerelem fogható fel archetipikus helyzetként.
Az ősi, archaikus mítoszok egyike, a finn Kalevala szerint Ilmatár anya teremtette és népesítette be a földet. Egy búvárkacsa 6 arany- és egy vastojását az ölébe helyezte, ebből fejlődött ki a világ.
„a tojás legalsó része alsó földdé átváltozik, a tojásnak felső része felső éggé átváltozik; sárgájának felső része világító fényes nappá, fehérjének felső része átváltozik halvány holddá”
A sumér Gilgames-eposz az emberiség első epikus műve, i. e. a XVII. században jegyezhették le. Hőse Gilgames, akinek társa és barátja lesz Enkidu, a vadember. Gilgames az örök élet füvét keresi, ám szembesülnie kell létének végességével, halandóságával.
A klasszikus mitológia darabjai, a görög és római mítoszok az európai kultúra alappillérei a Bibliával együtt. Ezek gyakorolták a legnagyobb hatást az európai művészetre. A görög mitológia szerint az olimposzi istenek nászából és harcából jött létre a világ, a rendet, a harmóniát Zeusz, a főisten teremtette meg Az istenek ember formájúak, sőt, hibáik, gyengeségeik is vannak. Később a rómaiak is megteremtették a saját, antropomorf isteneiket, a görög istenek képére formálva. Ezeknek az isteneknek sajátos szimbólumuk volt, egy általuk használt tárgy vagy forma vált az attribútumukká. Míg a főistent az erőt jelképező villám, feleségét a szépséges páva jelképezi. Az európai kultúra másik bölcsője a Biblia. A Biblia első öt könyvében is olvashatunk teremtés- és vízözöntörténetet, melyek szintén válaszul szolgálnak a világ és az ember keletkezésére.
Az ősi magyar hitvilág elemeit krónikáink, népmeséink, hagyományaink őrzik. A legismertebb mítoszaink a csodaszarvasról, a turulról, a Fehérlófiáról szólnak. Ezek népünk eredetéről, az égi, földi és alvilági szintet összekötő „világfáról“ szólnak. A mítoszok tehát már az őskortól kezdve léteznek. A világ, az ember és az istenek születésére keresik a választ. Olyan archetípusokat fedezünk fel bennük, melyek évezredeken átívelnek, pl. a halál vagy az utazás kérdésköre. Az ősi, archaikus mítoszok mellett klasszikus, vagyis görög és római mítoszokat ismerünk, és a Biblia is forrásként szolgál. A magyar mítoszok, például a Fehérlófia, népünk eredetéről szólnak.