A művészet születése, az irodalom határterületei, a műalkotások befogadása

Talán fel sem tűnt még Neked, de nap mint nap körülvesz bennünket a művészet. Képeket, festményeket látsz a tankönyveidben, a televízióból, rádióból zene szól, irodalmi műveket olvasol, esetleg tánccal fejezed ki érzéseidet. A műalkotások segítségével tesszük szebbé életünket, próbáljuk megérteni a világot, kérdéseket fogalmazunk meg önmagunkról. Mióta is létezik a művészet? Amióta emberiségről beszélünk, jelen van hétköznapjainkban, ünnepeinken. Már az ősember is készített barlangrajzot, és rituális táncot járt a vadászat sikere érdekében. A mai ember pedig még sokrétűbben fejezi ki magát a művészet segítségével.
Gondolkodtál már azon, hogy mi tekinthető műalkotásnak? Például egy szép autó? Vagy egy épület? Ha egy alkotás gyönyörködtet, esztétikai élményt nyújt, és érzelmi hatást vált ki a befogadóból, akkor műalkotásról beszélünk. Az, hogy Te mit tekintesz műalkotásnak, az csakis tőled függ. És ebben áll a művészet értéke, a befogadásban. Hiszen benned vált ki érzéseket, általad válik valamilyen alkotás értékessé, művészivé. A művészet lényege benned, bennünk, befogadókban van. Katarzisnak nevezzük a művészet testet-lelket formáló megrendítő hatását.
Tapasztalhattad, hogy egyes művészek tárgyakat hoznak létre, mások előadások segítségével fejezik ki érzéseiket, gondolataikat, hangulataikat. Így beszélhetünk alkotói, azaz produktív művészeti ágakról, ilyen például a festészet, a zeneművészet, az építészet. De a művész előadása is létrehozhat műalkotást, például egy hegedűjáték vagy egy pantomim-előadás is alkotásnak tekinthető, ekkor előadói művészetről beszélünk. Elgondolkodtál már azon, milyen sivár lenne az életünk művészet nélkül?
Mit jelent számodra a szépirodalom? Te magad is már számos mesét hallottál édesanyádtól, olvastál regényeket. Azért különleges az irodalom, mert nem az érzékszerveinkre, hanem a lelkünkre, belső világunkra hat. Anyaga és eszköze is a nyelv, mégis a legteljesebb művészeti ág: mozgást, élményt, tájat, érzelmeket képes tükrözni. Sokféle módon találkozol vele. Olvashatsz detektívtörténeteket, kultuszkönyveket, de megnézhetsz filmes adaptációt is. Ezek nem tartoznak szorosan a szépirodalomhoz, határterületeknek nevezzük őket.
Egy irodalmi mű olvasásakor sajátos párbeszéd zajlik közted és az alkotó között, bár térben és időben messze álltok egymástól. Az alkotó megteremt egy világot a szavak, a ritmus és a képi eszközök segítségével, ez maga a műalkotás. Ez nem a valóság pontos leképezése, utánzása – ahogy Arisztotelész nevezi: mimézise. A művész egy lehetséges, elképzelt világot teremt. Te pedig, olvasó, elfogadod a játékszabályokat. Feldolgozod és a saját képedre formálod az üzenetét. Ez a te egyéni értékelésed. Kosztolányi Dezső ezt így fogalmazta meg:
„Azok a könyvek, amelyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó!“
Ez az általad teremtett fiktív világ nem feltétlenül azonos barátaid, szüleid világával. Mások az előismereteitek, a neveltetésetek, az olvasottságotok. És ettől szép és izgalmas az irodalom! Hiszen nem az alkotó szándékának megismerése a fő cél, hanem az a lényeg, hogy számodra mit jelent a mű, milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt benned. Ahhoz, hogy a szépirodalmi műveket fel tudjuk dolgozni, ismernünk kell a sajátos kódrendszerüket. De ne ijedj meg ettől, nem is olyan bonyolult! Hagyd, hogy hasson lelkedre az alkotás, és a szöveg magával ragadjon. Új és rejtelmes világba csöppentek együtt, Te és az alkotó.