Ady Endre szerelmi költészete

A szerelemmel kapcsolatban sokféle tapasztalat és sokféle felfogás létezik a világban. A keresztény kultúra megkülönbözteti az égi és a földi szerelmet, a testi örömöknél fontosabbnak tartva a lelki javakat. A romantikus szerelemfelfogás ezt az örökséget vallja magáénak: a szerelem elsősorban két ember lelki egységét, szellemi kiteljesülését jelenti számára. Catullus, a római költő óta viszont azt is tudjuk, hogy a szerelem nemcsak harmonikus együttlét, hanem ambivalens érzés is lehet: „Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.” Tehát egyszerre szerethetjük és gyűlölhetjük a kedvesünket. A magyar lírában az égi és földi, a lelki és testi szerelem kettősségét, ha nem is elsőként, de a legmarkánsabban Ady Endre képviselte, nem kis megbotránkozást okozva a romantikus szerelmi lírához szokott olvasóknak. Ady egész szerelmi életére árnyékot vetett egy veszélyes kór: a vérbaj, más néven a szifilisz. A fertőzést még fiatalon, Nagyváradon kapta el, és soha életében nem sikerült meggyógyulnia. A szerelem számára valóban „sötét verem” volt, nemcsak egy szókép, mint Petőfinél.
Futó kalandjai után 1903-ban egy férjes asszonyba szeretett bele, a verseiben Lédának nevezett Diósyné Brüll Adélba. Léda ismertette meg vele Párizst, a francia szimbolista költők verseit, és ő ajándékozta meg a szerelem minden gyötrelmével. Az Új versek kötetét Ady Lédának ajánlotta: „E versek mind-mind a Léda asszonyéi, aki kedvelte és akarta őket.” Az Új versek első, szerelmi ciklusában, a Léda asszony zsoltáraiban szereplő Héja-nász az avaron című vers mindent elmond erről a kapcsolatról. Már a vers címe is meghökkentő: a nász egyértelműen a testiségre utal. A romantika szerelmi költészetéből megszokott békés gerlepár képe helyett a ragadozó héja motívuma a szerelmi szenvedély egymást űző, gyilkos ösztöneit emeli ki: „Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.” A héja-pár nyárból őszbe tartó útja, az utolsó nász és a lehullás képe tagadja az örök szerelem fogalmát. Hat év múlva az Elbocsátó, szép üzenetben Ady kegyetlenül leszámolt a szeretett nővel: „Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszuját, Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben.” A szerelmi harcoknak, egymás gyötrésének mindörökre vége lett.
Ady nem sokáig maradt társ nélkül. Egy 16 éves lány rokoni kapcsolatukra hivatkozva leveleket kezdett írogatni neki egy svájci leánynevelő-intézetből. Boncza Berta hamar az ujjai köré csavarta a költőt, aki a Lédával való szakítás után ezt írta: „ámbár nekem mindegy: vagy megházasodok, vagy elzüllök, vagy meghalok.” A bort literszám magába öntő és napi 100 cigarettát szívó költő előre menekült: a házasságot választotta. Az erdélyi Csucsára látogatott, a Boncza-birtokra, és megkérte Bertuka apjától a lány kezét. Az apa megtagadta a beleegyezését, de Ady ezzel nem törődött. 1915-ben feleségül vette Csinszkát, ahogy késői szerelmi lírájában szólította kedvesét. E szerelmes versek azonban már nem a szenvedélyről, hanem a humánus értékek megőrzésének vágyáról szólnak. Közbejött ugyanis az első világháború tapasztalata: „Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.” A Csinszka-versek legfőbb kérdése az, hogy lehet-e a szerelem menedék az elembertelenedett, háborús világgal szemben. Ady egyik legszebb Csinszkához szóló verse, az Őrizem a szemed erről a riadt boldogságvágyról szól: „Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.” A szerelmi szenvedélynek nyoma sincs a Csinszka-versekben.
Nagyon leegyszerűsítve a Léda-versek a földi, a Csinszka-versek az égi szerelemfelfogást tükrözték. A negyvenes évei elején járó, beteg költő kései szerelmi költészete a Léda-versek patetikus hangneme helyett rezignált, elégikus hangon szólalt meg. A szerelem Ady verseiben most már nem két ember párviadala, hanem közös menedék az embertelen világgal és a halállal szemben.