Dosztojevszkij regényíró művészete

Mi a legszörnyűbb bűn, amit az ember elkövethet? Tudjuk a választ. A legnagyobb bűn: a gyilkosság. Mégis szívesen olvasunk és nézünk krimit. Együtt nyomozunk a rendkívüli képességű detektívvel, az ő segítségével találjuk meg a gyilkost. Az irodalom és a film számos klasszikussá vált nyomozófigurát teremtett. Auguste Dupin (ógüszt düpen), Sherlock Holmes (serlok holmsz) és Poirot (poáró) a magánnyomozó figurájának feledhetetlen alakjai az irodalomban és a filmadaptációkban. Van azonban olyan történet is, ahol a gyilkos a főhős, mint például Raszkolnyikov Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében. Ismerkedjünk meg e különös történet szerzőjének regényvilágával!
A XIX. század második felében léptek színre az orosz realista regény világhírű képviselői: Gogol, Dosztojevszkij és Tolsztoj. Míg Gogol a kisembert ábrázolta, Dosztojevszkij hősei között találunk különös vagy éppen kivételes egyéniségeket is. A Bűn és bűnhődés története Szentpéterváron játszódik. Főhőse, Raszkolnyikov, kiváló képességű egyetemi hallgató, aki pénztelensége miatt kénytelen abbahagyni a tanulmányait. Bezárkózik szűk albérleti szobájába, és azt tervezi, hogy megöl és kirabol egy öreg uzsorásasszonyt. A tervet tett követi: meggyilkolja a másokat kiszipolyozó nőt. Azzal azonban nem számolt, hogy meg kell ölnie a gyilkosság ártatlan szemtanúját is, az öregasszony együgyű húgát, Lizavetát. Tette azonban nem nyereségvágyból fakadt. Számára a pénz csak eszköz volt, nem cél. Nem a karriervágy hajtotta, mint Balzac hőseit. Őt egy nagy eszme vezérelte. Úgy gondolta, hogy az emberiség igazi jótevői a nagy törvényhozók: Lükurgosz, Szolón, Mohamed és Napóleon. Ezek az emberek nem riadtak vissza attól, hogy ártatlan emberek vérét ontsák, ha csakis így tudták elérni a céljukat. Raszkolnyikov az embereket két nagy csoportra osztotta: a felsőbbrendű emberekre és az alsóbbrendűekre, a tetvek világára, akik csak arra valók, hogy szaporodjanak. Ő felsőbbrendűnek hitte magát, akinek a gyilkosság révén megszerzett pénzre csak azért volt szüksége, hogy az emberiség új törvényhozója lehessen.
Nem igazi detektívregényről van tehát szó, hanem eszmeregényről. Elsősorban nem a nyomozás, a gyilkos leleplezése válik benne izgalmassá, hanem a különböző szereplők által képviselt eszmék ütköztetése. Lássuk a főbb eszméket képviselő szereplőket! Porfirij vizsgálóbíró a törvényességet képviseli. Nem csak le akarja leplezni a bűnöst, de meg is akarja cáfolni annak elméletét. Szonya, a szülei és a testvérei megélhetéséért prostituálttá lett lány, a keresztény erkölcsiség parancsát, a szeretet elvét állítja Raszkolnyikov eszméjével szembe. Razumihin, Raszkolnyikov barátja a józan, racionális gondolkodást képviseli. Luzsin, Raszkolnyikov húgának, Dunyának a vőlegénye. Magas karriert futott be, de aljas, közönséges ember. Szerinte a modern társadalom elve a magánérdek: a közös jólétnek az önzés teremti meg az alapját. Raszkolnyikov hamar rábizonyítja, hogy ebből az elméletből is az következik, hogy szabad embert ölni. A regény legrejtélyesebb figurája Szvidrigaljov. Semmiben nem hisz, magában az életben sem. Gátlástalan, életet él, valószínűleg megölte az inasát, és el akarja csábítani Raszkolnyikov tiszta erkölcsű húgát, Dunyát. Amikor ez nem sikerül, szétosztja a vagyonát, és főbe lövi magát. A valódi indítékai nehezen tisztázhatóak. A nézőpontok váltakoznak, minden szereplő egy-egy eszmét képvisel, az elbeszélői szólam is csak egy a sok közül. Ezt a regénytípust polifonikus, azaz többszólamú regénynek is hívjuk. De nemcsak a cselekmény, az eszmék, hanem a lelki folyamatok ábrázolása is kiemelt szerepet kap a műben: a Bűn és bűnhődés lélektani regény is. Raszkolnyikov meggyőződését végül Szonya ingatja meg:
„– Hiszen csak egy férget öltem meg, Szonya, egy haszontalan, undok, kártékony férget!
– Az ember féreg?!
– Jó, jó, én is tudom, hogy nem az.”
Ezt követően Raszkolnyikov Szonya biztatására feladja magát a bíróságon. Korábbi eszméjét azonban mégsem tagadja meg. Csak azt ismeri be magában, hogy ő is tetű. Nem azért, mert ölt, hanem mert képtelen volt elviselni tettének súlyát.
Dosztojevszkij művei az író legfontosabb, a modern világ válságából fakadó meggyőződését mutatják be: „ha nincsen Isten, mindent szabad”. Vagyis a keresztény hit elvesztését követően az ember úgy véli, bűntudat nélkül áthághatja az erkölcsi tilalmakat. Ebből pedig Dosztojevszkij szerint az is következik, hogy akár a gyilkosság is igazolható. Ezt mutatta be a Bűn és bűnhődés című regényében. A mélyen vallásos író a válságból kivezető utat egyedül a hitben látta: a felebaráti szeretet parancsának érvényben kell maradnia. Az ember nem tetű.