József Attila gondolati költészete

József Attila a XX. század első felének jeles költője, de versei ma is rendkívül népszerűek. Ráadásul nemcsak a klasszikus irodalmat kedvelők körében, hanem a könnyedebb műfajok hívei között is. Több együttes és dalszövegíró is megidézte dalaiban József Attila műveit, illetve előadta megzenésített verseit. A legkiemelkedőbbek talán a Hobo Blues Band estjei voltak. Az Új színházas előadásokkal és a Hetedik, illetve a Tudod, hogy nincs bocsánat című lemezzel hatalmas sikert arattak. Hobo hatására nagyon sokan vettek kezükbe József Attila-kötetet.
József Attila 1905-ben született a kilencedik kerületben. Már gyermekként tengernyi keserűséget élt át, és később is kegyetlen és kemény volt vele az élet. Alapvető élménye volt a nélkülözés, testi és lelki ételemben egyaránt.
A költő viszontagságokkal teli életet élt. Egyetemet végzett, de nem kapott tanári diplomát, állandó munkája nem volt, az alkalmi munkák jövedelme kevésnek bizonyult a megélhetéshez. Gyakran éhezett, és gyakran betegeskedett. Nehezen tűrte a függőséget, mégis szinte állandóan mások segítségére kellett támaszkodnia. Épp ezért sűrűn került konfliktushelyzetbe családon belül és kívül, sőt nem egyszer a hatóságokkal is. Közben pedig kapcsolatba került a kor legnevesebb alkotóival, többször is járt külföldön. Bécsben és Párizsban is tanult, utóbbi városban a neves a Sorbonne egyetemen. Különösen mély gondolatiság kezdte átszőni verseit a harmincasas évektől. Miközben a költő életében egyre több lett a testi-lelki szenvedés, ezek az élmények kikristályosodott bölcsességként jelentek meg a versekben. De ez alatt az idő alatt egyre többször kezelték pszichés problémák miatt. Megdöbbentő, hogy minél inkább hullott szét a személyisége, annál mélyebbek és tökéletesebbek lettek a versei. A harmincas évek közepét nevezzük a nagy gondolati versek időszakának.
Lássunk egy általános áttekintést a nagy gondolati költeményekről! Ezek a művek általában félhosszú versek. Egységet alkot bennük a leírás és a gondolati elem. A tárgyi környezet egyfajta metaforikus belső táj, a költői képek egy sajátos lélekállapot tükörképei. József Attila gondolati költészetére jellemző a komplex képek használata, valamint a képek közötti síkváltások. Művei között előfordulnak klasszikus metrumú és szabad versek is. Ezek a filozofikus versek az évek múltával egyre komorabbak, gyakoribbá válik bennük az alkony, az este, az ősz és a tél képe, a fagy, a hideg motívuma.
Íme egy részlet a Téli éjszaka című versből: „A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák.”
A Reménytelenül című vers alaphangulatát az alábbi idézet fejezi ki a legerőteljesebben: „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.”
A Külvárosi éj című vers egy hosszú tűnődés. A külváros szegénységét, nyomorát bemutató szakaszok a reménytelenség érzetét keltik. „Minden nedves, minden nehéz. A nyomor országairól térképet rajzol a penész. S amott a kopár réteken rongyok a rongyos füveken s papír. Hogy' mászna! Mocorog s indulni erőtlen...”
Az Elégia című versben is a költő lélekállapotát tükrözi vissza a megjelenített tárgyi valóság. A vers címe utal a műfajra és a hangulatra is. A mű alapélménye a lírai én szomorúsága, lehangoltsága. „Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan.”
Az Eszmélet című versben József Attila az emberi lét legfontosabb kérdéseit feszegeti, a lét értelmére kérdez rá. A világ kiszámíthatatlanságát érzékelve bizonytalanság ébred az emberben, a determináltság uralma pedig szorongást kelt. „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.”