József Attila versei a kötődés témájában

Kötődni valakihez – mindnyájunkban benne van ez a vágy... József Attila is így volt ezzel. Talán még erősebben is érezte a kötődés szükségességét, mint az emberek többsége. Hiszen a sors különösen nehéz és keserűségekkel teli életet rendelt számára.
József Attila 1905-ben született. Nagy szegénység vette körül. Hároméves volt, amikor apja elhagyta a családot, ezután anyja próbálta eltartani a gyerekeket. De hiába dolgozott erején felül is: két kisebb gyermekét nevelőszülőkhöz kellett adnia. József Attila néhány év után került csak haza, és ettől kezdve már ő is keményen dolgozott. 14 éves volt, amikor anyja meghalt. Az amúgy is bizonytalan érzelmi alapokon álló fiú élete innentől még viszontagságosabbá vált.
Kötődés és elszakadás, szeretet és harag, a veszteség fájdalma és bűntudat – mindez benne volt József Attila alapvetően negatív anyaélményében. Gyermek- és ifjúkorában szeretetet szinte egyáltalán nem kapott, így felnőtt korában a szerelmi kapcsolataiban próbálta meglelni és pótolni azt. József Attila szerelmeiben rendkívül erős kötődésélményt élt át, ezért különösen kétségbeejtő volt számára, ha véget ért egy kapcsolat. Korai művei közül a Tiszta szívvel első versszaka erőteljesen fejezi ki a kötődés, a legalapvetőbb emberi kapcsolatok hiányát.
„Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám, se bölcsőm, se szemfedőm, se csókom, se szeretőm.”
Nézzük, kik voltak a költő legnagyobb szerelmei! Az első komoly kapcsolata Vágó Mártához fűzte. A jómódú polgári család leányát József Attila 1927-ben ismerte meg. Tervezték a házasságot, de Mártát egy évre külföldre küldték a szülei – ez eltávolította a szerelmeseket. Levelezésükből kiderül: Márta is hiányolta a biztos egzisztenciát. A költő a Végül című versében így írt a szakításról:
„Egy jómódú leányt szerettem, osztálya elragadta tőlem.”
Vágó Mártához kapcsolódik a Klárisok című vers is, amelyben szürreális elemek is szerepelnek. A vers képeiben a beszélővel szemben álló kedvesnek előbb a nyakán, majd mellén, derekán, végül „szoknyás lábán” fut végig a tekintet. Másfelől a látványelemek egymásra vágásával érzékelteti a kettejük közti távolságot, kapcsolatuk reménytelenségét.
Szántó Judittal 1930-ban ismerkedett meg a költő. Hat évig éltek együtt, sok megpróbáltatás és nagy szegénység sújtotta őket. Egy pillanatnyi fellángolás volt a következő szerelem, amely József Attilát Marton Márta művészettörténészhez fűzte. Ahhoz azonban elég volt, hogy, megszülessen az Óda, a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse. A képek szintjén ebben is megjelenik az anya hiányának motívuma. Íme egy részlete:
„Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!”
Egy másik versszakból: „A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng.”
Miután pszichés problémái egyre jobban elhatalmasodtak rajta, József Attila pszichoanalízisre kezdett járni, amit Gyömrői Edit vezetett. Szinte természetes volt, hogy a magánnyal állandóan küzdő költő beleszeretett a terapeutájába. A szerelem azonban viszonzatlan maradt. A költőben düh és elkeseredés támadt a nő iránt. Legjelentősebb Gyömrői Edithez írt alkotásai: a Gyermekké tettél, az …Aki szeretni gyáva vagy és a Nagyon fáj. Valamennyi 1936-ban keletkezett. Ezekben is gyakran jelenik meg az anya hiánya, mintha a szeretett nőben is őt keresné. Lássunk egy részletet, amely erre a kötődésre utal a Gyermekké tettél című versből!
„Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, – távozzon tőlem a félelem.”
Harag és elkeseredés tör föl az …Aki szeretni gyáva vagy című versből:
„Te rongy, aki szeretni gyáva vagy, akinek több a biztosító munka, melyet a tetves ég taszít nyakunkba, küldvén máris a külső fagyokat, –”
József Attila 1937-ben ismerkedett meg utolsó szerelmével, Kozmutza Flórával. A lány viszonozta az érzéseit, de a súlyos pszichés problémákkal küzdő költőt már nem tudta megtartani az élet számára. Álljon itt néhány sor a Flóra című versből:
„Úgy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap. Úgy kellesz, mint a növénynek a zöld, hogy levelei kiviruljanak.”
Az utolsó hónapokban József Attila a sok elutasítás, kudarc és testi-lelki megpróbáltatás következtében labilis lelkiállapotban élt. Sokszor érezte magát elhagyatottnak, depressziós volt és kiszámíthatatlan. Mindmáig homály fedi halálának pontos okát. Egy biztos: 1937 decemberében a balatonszárszói vasútállomáson történt. Most nem messze, a vízparton áll az életét kioltó vonatot megidéző József Attila-emlékmű. Versei azonban ma is hatnak.