A barokk

Juj, ez olyan giccses! – mondhatod egy túldíszített aranyszínű órára, egy sok színben pompázó kerti törpére éppúgy, mint egy ékszerre, zenére, öltözködési stílusra. Létezett egy művészeti korszak, mely a túldíszítettséget kedvelte. A bonyolult formák és a mozgalmasság, az ámulatba ejtés, a meghökkenteni akarás uralta a művészetet és a mindennapokat egyaránt. Hogyan fedezte fel ezt az ember? Mit akart vele kifejezni?
A harmonikusság, arányosság, a szépség és a tökéletesség kifejezésére törekednek ezek az alkotások! Ez jellemezte a barokkot megelőző korszakot, a reneszánszt a XV-XVI. században. Hogyan vett 180 fokos fordulatot ez a művészetfelfogás? Eljött az a pillanat, amikor az embert csodának tartó világképben csalódtak az emberek. Rájöttek, hogy a világ és az ember sosem válhat igazán tökéletessé. Zaklatott, feszült életérzések váltak általánossá. A zárt, higgadt, teljes művek helyett valami új kellett, amibe kapaszkodhatott az ember. Ez hívta életre a XVI. században a manierizmus stílusát.
Nézd meg ezeket a képeket! Sokkal mozgalmasabbak, dinamikusabbak, erőteljesebb ellentétek, érzések fejeződnek ki rajtuk. Ezek már XVII-XVIII. századi barokk alkotások. A barokk nem tagadta meg a korábbi korszakokat. De új célokat tűzött ki. Az ember ismét kereste helyét a világban. Ezt az érzékszervi tapasztalaton túli dimenziókban találta meg. Visszatért a középkor vallásos, túlvilág-központú gondolkodásához. Ismét Istenhez és az ő tökéletességéhez mért mindent. De új elemeket, eszközöket állított ezen kifejezésének szolgálatába: a dekorativitást, gyönyörködtetést. Úgy vélte, az ellentétek harcával, majd erejük kiegyenlítődésével érhető el a harmónia.
A műalkotásokat meghatározó elem az istenközpontúságban, a vallásban és hitben rejlik. A földi világ mozgalmasságának hátterében a túlvilág nyugalma, tökéletessége áll. Ennek az ellentétnek a legyőzésére törekszik a barokk ember. Ez az igény fejeződik ki a művekben. A barokk képzőművészeti alkotásokon éppen ezért a dinamizmus a legszembetűnőbb. Emellett a fény-árnyék ellentétével való játék is jelentős, például Caravaggio (Karavaddzsó) Bűnbánó Magdolnáján vagy Rembrandt Önarcképén. Színekben és részletekben gazdag ábrázolás jellemzi például Rubens (rubensz) Medici Mária bevonulása Marseilles-be (Márszejj) című művét. Különböző nézőpontok uralják pl. Bernini (Berníni): Szent Teréz extázisa című szobrát. Bármelyik alkotáson láthatod, hogy már nem feltétlen egy központi alakja van a műveknek, az alkotó a misztikus világot akarja látványosan feltárni.
Vedd szemügyre ezeket a barokk építményeket! Akár a római Trevi-kutat, a Versailles-i palotákat, akár a fertődi Esterházy-kastélyt nézed, könnyen összefoglalhatod a barokk építészet sajátosságait. Legyen szó főúri palotákról, színházakról vagy templomokról, a monumentalitás, a mozgalmasság, a rendkívüli díszítettség egy célt hivatott teljesíteni: az elkápráztatást. Az irodalomban a barokk a reneszánsz hagyományait követi, nincs erőteljes költészetfelfogása. Imitatio (imitáció) és variatio (variáció), vagyis a régi elemek utánzása és az azokból való válogatás jellemzi. A gyönyörködtetést és tanítást tűzi ki célul. Témában leginkább a vallásosság vált meghatározóvá. A kor ellenreformációs törekvései, a katolikus egyház megújításának és megerősítésének szándéka húzódott meg az irodalmi alkotások mögött is. Műfajban pedig a hősök nagy tetteit bemutató eposz élte virágkorát. A vallásos témát és az eposz műfaját ötvözi a barokk kor egyik legismertebb alkotása, Tasso (Tasszó): Megszabadított Jeruzsálem című műve. A magyar irodalomban Zrínyi Miklós, aki az ő hagyományát követve megírja barokk eposzát, a Szigeti veszedelmet. A barokk drámaírók közül Calderón (Kalderon) és Lope de Vega alkotásai tükrözik a barokk kor szemléletét.
A barokk kor végét követően, a dekorativitásra és hatáskeltésre törekvés egy ideig tovább élt még a rokokóban a XVIII. században. Ez a stílus csak részleteiben idézte vissza a barokkot. A rokokó számára fontossá vált a játékosság, könnyedség, a kecsesség és boldogság ábrázolása. Kedvelte a miniatűr elemeket, a virágmotívumokat, a csilingelő rímeket. A barokk pedig ennél jóval több és kerekebb volt: stílus, életfelfogás, világszemlélet. A legnagyobb ellentéteket is legyőző irányzat.