Előzetes tudás

Ehhez a tanegységhez tudnod kell, hogy miként zajlott le a törökök kiűzése Magyarországról a XVII. század legvégén, hogyan csatolta az országot a Habsburg Birodalomhoz I. Lipót és kormányzata. Azt is tudnod kell, hogy Európában két nagy konfliktus tört ki, az északi háború és a spanyol örökösödési háború, amelyek szerepet játszottak a magyar eseményekben is.

Tanulási célok

Ebből a tanegységből megtudod, hogy miért robbant ki a Rákóczi vezette szabadságharc, megismered a küzdelem fontosabb eseményeit, II. Rákóczi Ferenc életét. Megtudod azt is, hogy milyen eredményekkel ért véget a szabadságharc.

Narráció szövege

Ki ne ismerné ezt a lendületes dallamot? A katonatisztek avatásán minden évben felcsendül a Rákóczi-induló. A névről: Rákóczi, biztosan eszedbe jut II. Rákóczi Ferenc, a szabadságharcos fejedelem. Történetünk az ő mozgalmas életéről és harcáról szól. Nem akármilyen családba született. Ősei közt erdélyi fejedelmek, a Habsburgok elleni küzdelem hősei, az ország legnagyobb birtokosai voltak: Báthoriak, Rákócziak, Zrínyiek.
Ritka történelmi pillanat a XVIII. század kezdete Magyarországon. A török háborúk okozta szenvedések és I. Lipót politikája a társadalom legnagyobb részét szembefordította a Habsburg-dinasztiával. Az abszolutista kormányzás, az Újszerzeményi Bizottság tevékenysége, a fegyverváltság és az erőszakos rekatolizáció a nemességet háborította fel. A hajdúszabadság felszámolása, a végvári vitézek elbocsátása és jobbágyi sorba kényszerítése a vitézlő rendet fordította szembe az uralkodóval. A parasztságot sújtó porció, a megszálló csapatok kiszolgálása a jobbágyok között. keltett mérhetetlen elkeseredést. Már 1697-ben kirobbant egy felkelés a Tiszaháton, melyet az udvar véres kegyetlenséggel vert le.
A Lengyelországban bujdosó Rákóczi és barátja, Bercsényi Miklós gróf tisztában volt a magyar lakosság kétségbeejtő helyzetével. Amikor 1703 tavaszán Esze Tamás tarpai jobbágy társaival felkereste őket, a kedvezőnek tűnő nemzetközi helyzet miatt vállalták a szerveződő felkelés vezetését. A spanyol örökösödési háború a külföldi szövetség lehetőségét kínálta. Különösen a franciáknak állt érdekükben egy szabadságharc a Habsburgok hátában. A XIV. Lajos támogatását elnyerő Rákócziék minden „nemes és nemtelen” országlakoshoz szóltak a Brezánban írt kiáltványukban, emellett fegyvert és zászlókat küldtek haza.
A nemesség kezdetben parasztfelkelést látott a mozgalomban. Károlyi Sándor csapataival Dolhánál még szétverte a felkelőket. Rákóczi tudta, nem szabad késlekednie. Lengyelországból hazatérve 1703-ban a felkelés élére állt. Felismerte, hogy a nemességet és a parasztságot egy táborban kell tartani. Határozott pátenseivel, azaz nyílt parancsaival és a Tiszántúl elfoglalásával elérte, hogy egyre többen csatlakozzanak a szabadságharchoz. Amikor Károlyi Sándor is fölesküdött, a nemesség elkezdett özönleni Rákóczi seregébe. Az év végére a Duna–Tisza köze és a Felvidék is a mozgalom kezére került. 1704-ben a kuruc csapatok Erdély jelentős részét elfoglalták. Az erdélyi rendek fejedelemmé választották Rákóczit. 1705-ben Bottyán János a Dunántúl nagy részét csatolta a felkeléshez. A császári hadak jelentős része ekkor nyugaton, a franciákkal vívott háborúban vett részt.
A katonai sikerek politikai döntéseket is szükségessé tettek. Az 1705-ben Szécsényben tartott országgyűlésen döntöttek az államformáról. A rendi konföderáció élére a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc került, aki mellé 24 tagú szenátust állítottak. A hivatalos iratok kezelését és a külügyeket a kancellária intézte Ráday Pál irányításával. A besztercebányai Gazdasági Tanács fő feladata a hadsereg ellátása volt. Rézpénzt verettek. Szükség is volt rá, mert a franciák 1704-ben súlyos vereséget szenvedtek Höchstädtnél (ejtsd: höhstedtnél), és ettől kezdve XIV. Lajos anyagi támogatása csökkent, majd meg is szűnt. Állami manufaktúrákat hoztak létre, hogy fegyvereket gyártsanak, de ez nem bizonyult elégnek.
Lipót halála után, 1705-ben I. József került trónra, aki hajlandó volt tárgyalni, de Rákóczi fejedelemségét nem ismerte el. A harc tovább folytatódott. Az újabb országgyűlés 1707-ben Ónodon példátlan döntéseket hozott. Kikiáltották a Habsburg-ház trónfosztását, és kimondták a nemesekre is kiterjedő adózást.
A küzdelem azonban túljutott a csúcspontján. Az 1708-as trencséni kuruc csatavesztés után az egyre növekvő császári hadak újabb és újabb területeket foglaltak el. A sárospatakii országgyűlés hiába ígért hajdúszabadságot a jobbágykatonáknak, a kuruc hadak bomlásnak indultak. 1710-re a szabadságharc a kiindulási területére szorult vissza.
A fejedelem az orosz cárral, I. Péterrel akart szövetséget kötni, ezért 1711 februárjában Lengyelországba utazott. A főhatalmat Rákóczi távollétében Károlyi Sándor kapta, őt kereste meg Pálffy János császári főgenerális. Tárgyalásaik április végére a szatmári békéhez vezettek. A béke a harcban részt vevőknek amnesztiát ígért. A rendek visszanyerték kiváltságaikat, a protestánsok a vallásszabadságot. A birodalom egysége is sértetlen maradt, nem állították vissza a szabad királyválasztás és az ellenállás jogát.
Rákóczi, bár kegyelmet kapott, nem fogadta el azt. Nem volt hajlandó felesküdni a császárra, emellett ragaszkodott erdélyi fejedelmi címéhez is. Számos híve kitartott mellette, együtt vonultak emigrációba. Törökországban élték le életük hátralevő részét. Itt, Rodostóban fejezte be a fejedelem a visszaemlékezéseit, Mikes Kelemen itt írta fiktív leveleit, beszámolva mindennapjaikról.

Ajánlott irodalom

Száray Miklós: Történelem II., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006

R. Várkonyi Ágnes: A kuruc kor hősei, Móra Kiadó, 2006

Kis Domokos Dániel–R. Várkonyi Ágnes: A Rákóczi-szabadságharc, Osiris, 2004

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision