Az I. világháború II.

1914-ben, amikor a nagy háború elkezdődött, mindenki a gyors győzelemben bizakodott. A villámháború azonban állóháborúvá alakult, a frontok megmerevedtek. 1916 végére mindkét félnek egyre nagyobb nehézséget okozott ellátni a harcoló csapatokat és a hátországot, de a háborút folytatni kellett. Nézzük, végül is merre billent a mérleg!
Németország 1917 elején meghirdette a korlátlan tengeralattjáró-háborút, amelynek az volt a lényege, hogy a németek minden ellenséges és semleges hajót kilőttek az angol és a francia partok mentén. E lépéssel az 1914 óta kiépített angol tengeri blokádot próbálta enyhíteni, és megakadályozni, hogy az USA-ból szállított utánpótlás eljusson az antanthoz.
Az USA számára ez a német lépés remek ürügyként szolgált a beavatkozásra, így 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak. Ez a fejlemény komoly segítséget jelentett a briteknek és a franciáknak, különösen azután, hogy Oroszországban olyan események következtek be, amelyek megrendítették az antant helyzetét.
Mi történt Oroszországban? 1917 februárjában a háborús nélkülözés, az emberek nyomora Szentpéterváron forradalmat robbantott ki, aminek hatására II. Miklós cár lemondott a hatalmáról. A helyére kerülő Ideiglenes Kormány azonban nem volt képes megállítani az állam és a hadsereg felbomlását. A keleti fronton 1917 nyarán még megpróbálkozott egy utolsó nagy rohammal, ez volt az úgynevezett Kerenszkij-offenzíva. A támadás néhány héten belül összeomlott, tovább súlyosbítva az ország belső problémáit.
Október végén a belpolitikai bizonytalanságot kihasználva a bolsevikok Lenin vezetésével átvették a hatalmat. Hosszú tárgyalások után 1918. március 3-án békét kötöttek Németországgal. Ezzel az antant elvesztette keleti szövetségesét.
Az Oroszország kilépésével szerzett előnyt a központi hatalmak azonban nem tudták kihasználni. 1918 tavaszán az első kiképzett amerikai hadosztályok segítségével a Marne folyó mentén a németek offenzíváját a brit és a francia csapatok sikeresen visszaverték.
Az antant a nyugati front sikereivel párhuzamosan az olasz, a balkáni és a török fronton is győzelmeket aratott. A központi hatalmak seregei folyamatosan visszavonulásra kényszerültek. De nem csak a katonai vereségek növelték az antant előnyét: a nyugati hatalmak gazdaságai több tartalékkal rendelkeztek, jobban ki tudták szolgálni a fronton harcolókat. Ezzel szemben Németország és a szövetségesei már a kimerülés jeleit mutatták.
1918. nyár végére minden fronton kritikussá vált a központi hatalmak helyzete. Augusztus 8-án a Somme (szomm) folyónál a német hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Ez volt „a német hadsereg fekete napja”, amely után Németország hadereje már nem tudott talpra állni.
A központi hatalmak összeomlása a Balkánon következett be először: Bulgária 1918 szeptemberében,Törökország egy hónappal később, 1918 október végén feltétel nélkül tette le a fegyvert. Néhány nappal később, 1918. november 3-án Padovában (pádovában) a Monarchia képviselői írták alá a fegyverszüneti egyezményt.
II. Vilmos császár és a katonai vezetők egy része nem akarta elfogadni a feltétel nélküli megadást, de a német társadalomnak és a hadseregnek elege volt már a háborúból. A háborús nélkülözés, a harcok értelmetlensége forradalmat robbantott ki Berlinben 1918. november 9-én. A megmozdulások hatására a császár lemondott, Németországban kikiáltották a köztársaságot.
November 11-én pedig a compiegne-i (kompienyi) erdőben egy vasúti kocsiban az új köztársaság képviseletében a németek is aláírták a fegyverszüneti megállapodást.
A harcok tehát véget értek. 1914-ben azért ünnepeltek emberek ezrei az utcán, mert végre elkezdődött a háború; 1918 őszén pedig azért, mert végre véget ért.
De milyen árat fizetett ezért a világ? Bár nincsenek pontos adatok a veszteségekről, de a legtöbb statisztika szerint megközelítőleg 10 millió főt tehetett ki a halálos áldozatok és 12 millió főt a sebesültek száma. Olyan veszteségei voltak minden nemzetnek, mint addig még soha. Rokkantak ezrei tértek vissza a frontról, a nemzetgazdaságok romokban hevertek. Soha többé háborút! Ennyi áldozat, ennyi pusztítás láttán azt gondolhatnánk, a túlélők csak erre vágyhattak. Békére. Hogy végleg letegyék a fegyvereket. De nem lett vége!