A világgazdasági válság

Fekete csütörtök. Találó kifejezés arra a napra, amelyen a XX. század legmélyebb gazdasági válsága felütötte a fejét. Minden az USA-ban kezdődött 1929-ben, és néhány hónap alatt romba döntötte a fejlett világot. Mi történt? Miért történt? Hogyan lábalt ki a világ a válságból? Ennek nézünk most utána.
A háború utáni visszaesést követően az 1920-as évek elejétől gyors ütemű gazdasági fejlődés bontakozott ki Európában és különösen az USA-ban. Nagy volt a beruházási kedv, jelentősen bővült a termelés, ezzel azonban nem tartott lépést a piacok bővülése, ami hamarosan eladhatatlan készletek felhalmozódásához, túltermeléshez vezetett.
Az 1920-as évek gazdasági növekedésének hatására a New York-i tőzsdén fellendült a részvénypiac, kis szerencsével nagy vagyonokhoz lehetett jutni. Nagymértékű lett a spekuláció is, amitől a részvények ára irreális lett. A rendszer ingataggá vált.
1929. október 24-én, csütörtökön reggel a New York-i tőzsdén látványosan nagy értékű és nagy mennyiségű részvényt dobtak piacra. Erre szinte azonnal mindenki eladott, és meredeken zuhantak az árak. A nap közepére már teljes lett a pánik, a tőzsde összeomlott.
A Wall Street összeomlása után a válság kiterjedt a bankokra, az iparra és a mezőgazdaságra is. Sorra zárták be kapuikat a gyárak, elbocsátották a munkásokat, és ezzel tovább szűkült a fizetőképes kereslet. Ez tovább csökkentette a termelést, és ezzel az ördögi kör bezárult. Óriásira növekedett a munkanélküliség. Az Egyesült Államokban 13 millió munkanélkülit regisztráltak. Elszabadult az infláció.
Mivel az Egyesült Államok ekkor már a világ legnagyobb hitelezője volt, az amerikai tőkepiac összeomlása magával rántotta azokat az országokat, amelyeknek a gazdasága – közvetve vagy közvetlenül – valamilyen mértékben az amerikai befektetéseknek köszönhetően működött. A válság különösen azokat az országokat sújtotta, amelyek jelentős exportot bonyolítottak le.
A kormányzatok a vállalatokhoz hasonlóan reagáltak a válságra: csökkentették a költségvetést, leépítették a hivatalnoki kart, vámokkal védték a belső piacot. Nem avatkoztak be a negatív gazdasági folyamatok megállítása érdekében, mert ezzel sértették volna az ipar és a kereskedelem szabadságának több évszázados elvét. A világ gazdasága olyan problémával találta szembe magát, amelyet a hagyományos eszközökkel nem lehetett megoldani.
Hát akkor új eszközök kellenek! Keynes brit közgazdász határozta meg a válság megoldásának az irányát azzal, hogy kimondta: fel kell adni a szabad verseny elvét és állami beavatkozásra van szükség. Ebben a szellemben cselekedett Roosevelt elnök, akit 1932-ben választottak az Egyesült Államok elnökévé, és aki választási programjában New Dealt (nyú dílt), azaz új irányvonalat ígért Amerikának.
Első lépésként bezáratta az ország bankjait, és csak az erőseket engedte újra működni, ezzel stabilizálta a pénzügyi világot.
A mezőgazdaság helyreállítása érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, az érintettek ezért kártérítést kaptak. A farmerek haladékot kaptak az adósságaik visszafizetésére.
A nemzeti ipar helyreállítása érdekében vezették be a közmunkaprogramot. Az állam hatalmas összegeket biztosított közmunkákra és olyan új létesítményekre, amelyek új munkahelyeket teremtettek, de a termékeik nem jelentek meg a piacon. Ilyenek például az utak, az autópályák, a repülőterek vagy a szolgáltatási szektor.
Törvény biztosította a szakszervezetek megalakításának jogát, a munkabér alsó és a munkaidő felső határát, bevezették a nyugdíjat és a munkanélküli segélyt.
Roosevelt remekül használta a propagandát a gazdaságpolitikája érdekében. A nyilvánosság eszközével, a rádióban elhangzó beszélgetéseivel igyekezett a sokszor kemény intézkedéseket elfogadtatni.
Bár 1935-ben a New Deal jelentős részét alkotmányellenesnek minősítették, Rooseveltnek mégis sikerült kivezetnie az Egyesült Államokat a súlyos gazdasági válságból, és megerősítette a demokratikus rendet.
Az amerikai mintát követve a legtöbb ország az állami beavatkozás alkalmazásával gyűrte le a válságot 1933-ra.
Mindez a világgazdaságban is váltást jelentett: állandósult az állami beavatkozás rendszere a piacgazdaságban.