Diktátorok III.

Joszip Visszarionovics Dzsugasvili. Ismerős a név? Nem? És ha azt mondom, Sztálin? Így már mindenki tudja, kiről van szó. A Szovjetunióban kiépült diktatúrájának a keretei ugyanazok voltak, mint a Duce vagy a Führer által létrehozott rendszerek, csak éppen marxista ideológiával megtöltve. Nézzük meg, hogyan csinálta Sztálin!
1917. október 25-én bolsevik hatalomátvétel történt Oroszországban. Néhány hónap alatt átalakították az ország politikai rendszerét: fokozatosan megszűnt a magántulajdon, betiltották a pártokat, az egyedüliként megmaradt kommunista párt, s annak élén Lenin irányította az országot. Kiépült a diktatúra.
Leninék békét kötöttek Németországgal, de a háborús idők nem értek véget: 1918 és 1922 között polgárháború dúlt az országban, amelybe külföldi csapatok is beavatkoztak. A polgárháború okozta gazdasági nehézségek megoldására, a hadsereg ellátására a szovjethatalom bevezette a hadikommunizmust, amely elsősorban az élelmiszerek kötelező beszolgáltatását jelentette. Ennek hatására a termelés visszaesett, éhínség pusztított. Az országban parasztlázadások, zavargások és sztrájkok kezdődtek.
Lenin a helyzet megoldására új gazdaságpolitikai tervet dolgozott ki, az úgynevezett NEP-et, amely visszahozta a gazdaságba a kapitalizmus elemeit: a pénz és a piac szerepét. A NEP-nek köszönhetően a gazdaság gyors fejlődésnek indult.
1922. december 30-án létrejött a Szovjetunió, amely elvileg egyenlő jogokkal rendelkező tagköztársaságok együttműködését mondta ki, de valójában az orosz nemzetiség és Moszkva vezető szerepét erőltette rájuk.
1924-ben meghalt Lenin. Halála után a Szovjetunió Kommunista Pártja vezető szerepéért két politikus küzdött: Sztálin és Trockij. A kettőjük közötti hatalmi harc 1927-re zárult le a kíméletlenebb és taktikusabb Sztálin javára. Sztálin aztán a kommunista párt élén likvidáltatta vagy száműzetésbe kényszerítette a vetélytársait.
Sztálin felszámolta a NEP-et, helyette kiépült a szocialista tervgazdálkodás, ahol a központi szervek parancsai érvényesültek. Ennek egyik eleme volt a nehézipar túlzott fejlesztése. A beruházások komoly sikereket hoztak: gyárak, utak, vasutak, városok épültek, gyorsan emelkedtek a gazdasági mutatók. A rendszernek azonban számos negatívuma is volt. A mennyiségi termelés a minőség rovására ment, jellemző volt a pazarlás, a selejtes termékek magas aránya. Ráadásul a nehézipar fejlesztése a könnyűipari ágazatok és az életszínvonal rovására valósult meg.
1927-től megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása is. Ez azt jelentette, hogy a magángazdaságokat erőszakkal kolhozokba, azaz termelőszövetkezetekbe és szovhozokba, vagyis állami gazdaságokba tömörítették. Mindkét intézmény az állam irányítása alatt állt. A parasztokat így megfosztották saját tulajdonuktól: a földjüktől, a jószágaiktól, a szerszámaiktól. A hatalom a szövetkezetesítést a gazdag parasztok, a kulákok ellenállásának letörésével kezdte, s kíméletlenül leszámolt mindenkivel, aki ellenszegült. A kollektivizálás hatása az élelemtermelés drasztikus visszaesése volt. Ukrajnában 1932 és 1934 között milliók haltak éhen.
A rendszer fenntartásának legfőbb eszköze a terror volt. A tisztogatási hullámok ezreket érintettek. A szovjet társadalomban nem volt biztonságban senki, még a párttagok vagy a bolsevik vezetők sem. A titkosrendőrség és a kiterjedt besúgóhálózat gondoskodott az ellenség felkutatásáról. Volt, akit meggyilkoltak, volt, akit koncepciós perekben, koholt vádak alapján ítéltek el.
1934 és 1938 között a terror a lehető legmagasabb szintre jutott. A párt és az állam teherré váló tagjait, a Vörös Hadsereg vezetőit is bíróság elé állították, halálra ítélték, és kivégezték. Milliók kerültek az ország legkegyetlenebb éghajlatú területein elhelyezkedő munkatábor-hálózatba, a Gulagra.
A párt és az ország vezére, Sztálin körül hihetetlen mértékű személyi kultusz épült ki. Minden embernek kötelessége volt dicsőíteni őt. A vezér képe, szobrai elárasztották az országot, a személyét tömjénező versek, cikkek jelentek meg róla.
Sztálin kemény kézzel kormányozta a Szovjetunió hajóját a diktatúra vizeire. A harmincas évekre kiépítette a totális államot, s ezzel csatlakozott az európai diktátorok sorához.