Nemzetiségek Magyarországon 1945 után

Napjainkban te is találkozhatsz nemzetiségi műsorokkal. Megismerheted a nemzetiségek hagyományait. A II. világháború után drasztikusan csökkent Magyarországon a nemzeti kisebbségekhez tartozók, illetve a magukat annak vallók száma. A magyarországi németek nagy részét Németországba telepítették át, más részüket a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára. A lakosságcsere-egyezmény miatt 73 000 szlovák nemzetiségű lakos is áttelepült Csehszlovákiába. Az 1949. évi alkotmány a nemzetiségek számára biztosította a törvény előtti egyenlőséget, az anyanyelvi oktatást és a kultúrájuk ápolását. Létrejöttek nemzetiségi szervezetek, de ezek igazából a kormány politikáját közvetítették, nem biztosítottak valódi érdekvédelmet. Tevékenységük csak a kultúra részbeni megőrzésére korlátozódott.
A rendszerváltás óta a magyar jogrendszer államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket. Biztosítja saját kultúrájuk ápolását, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. Lehetővé vált, hogy helyi és országos nemzetiségi kisebbségi önkormányzatokat hozzanak létre. A kisebbségek jogi helyzetét a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény is garantálja. Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él. Mivel az ország területén szétszórva élnek, az elmúlt évtizedekben felgyorsult a kisebbségek integrálódása az ország gazdasági, társadalmi, kulturális életébe. A rendszerváltás óta a kisebbségi identitás felértékelődött. Egyre nő a bevándorolt nemzetiségi közösségek, például a kínaiak, oroszok, arabok létszáma is.
Az ország 10 milliós népességének 6–7%-a nemzetiség, amelynek nagy részét az elsődlegesen a magyar nyelvet használó cigány/roma csoportok adják. Az 1945 utáni földosztás a cigányság számára nem jelentett megoldást, hiszen a zömében vándorló életmódot folytató cigányok/romák nem kaptak földet. Az 1950-es évek államosításai miatt a korábbi nagybirtokokon végzett idénymunkák is megszűntek számukra. A kommunista rezsim csak etnikai kisebbségnek határozta meg őket, és legfőbb célként az asszimilációt, a beolvasztást és a radikális életmódváltást akarta elérni náluk.
Ennek következtében megszűntek a hagyományos cigány/roma mesterségek. Ezért a cigányok/romák többsége elsősorban csak a gyárakban, a nehéziparban betanított és segédmunkásként tudott elhelyezkedni. 1964-ben az MSZMP határozatban döntött a „cigánytelepek” felszámolásáról. Ezzel párhuzamosan lakásépítési programot hirdetett és kamatmentes hiteleket folyósított a házat vásárló cigányok/romák számára. Azonban az így felépített lakások többsége csökkentett értékű, eltérő minőségű lakás volt, ezért „cs”-lakásnak is nevezték ezeket. A határozat szórt telepítést javasolt a gyorsabb integráció reményében, azonban a gyakorlatban a romák lakásait többnyire a periférián, félreeső helyen húzták fel. A cigányság élethelyzete javult, de az életszínvonaluk még így is elmaradt a többségi társadalométól. A rendszerváltás során végbemenő ipari szerkezetváltás miatt kialakuló munkanélküliség elsősorban a romákat érintette. Védelmükre a rendszerváltást követően létrehozták a kisebbségi ombudsmani intézményt, és a kormányok pozitív diszkriminációs eszközökkel próbálták a beilleszkedést, munkavállalást elősegíteni, azonban ez nem oldotta meg a problémát.
A romáknál/cigányoknál tömeges a szegénység, alacsony az iskolázottsági szint, és számos, különösnek tűnő szokást követnek, pl. a temetkezéseikben. Életkilátásaik messze elmaradnak a többségi társadalomhoz tartozókétól. A többségi társadalom homogén rétegként tekint a cigányságra/romákra, miközben Magyarországon legalább 3 főbb csoportjuk különíthető el: a magyar cigány, a havasalföldi román (az úgynevezett oláhcigány) és a beás. Hazánkban kisszámú kárpáti cigány csoport is él. Ugyanúgy, mint a többségi társadalomnál, a cigányság körében is gondot okoz, hogy a globalizálódó kultúra hatására egyre inkább háttérbe szorulnak az eredeti hagyományok, a régi autentikus értékek. Helyettük új identitásjegyek felvétele figyelhető meg, amelyek nemcsak a többségi társadalom, hanem az adott kisebbség idősebb tagjai számára is nehezen elfogadhatóak. A cigányság és a bevándorolt nemzeti kisebbségek integrációja napjaink egyik legfontosabb kérdése, nemcsak Magyarországon, de az Európai Unióban is.