Előzetes tudás
Tanulási célok
Narráció szövege
Jó, jobb, legjobb! Ügyes, tehetséges, talentum, géniusz? Rengeteg kifejezés van, amivel valakinek a teljesítményét értékelni szoktuk. A testnevelésben és a sportban is azt tapasztaljuk, hogy különböző teljesítménnyel rendelkeznek a sportolók. Vannak, akik sok versenyt nyernek, eredményesek. Ők a tehetségesek?
Sokszor halljuk, hogy valakire azt mondják: született tehetség. Valóban eldől minden a születés pillanatában? Hiszen azt is legalább ilyen sokszor halljuk, hogy a szorgalmának köszönheti a sportoló az eredményességét. A sportban ez a két pólus jelenik meg leginkább.
Egyrészt számítanak az adottságok, ez az, amit a genetika befolyásol. Tudjuk, hogy a sportteljesítményben szerepe van, genetikailag meghatározott például a nem, a testmagasság, illetve az izomrost arány is. Ezek befolyásolják a sporteredményt. Vannak olyan sportágak, ahol előnyben vannak a magas sportolók, például a kosárlabda, de vannak olyan sportágak, ahol ez kifejezetten hátrány, például torna, birkózás.
A genetika azonban nem minden! Ne feledkezzünk meg a környezeti tényezőkről, úgy, mint az edzés, az edző, a szorgalom, az elkötelezettség, a motiváció, a családi háttér. Ezek is meghatározzák a sporteredményt. Nem mindegy, hogy valaki kettő vagy négy alkalommal jár edzésre egy héten, vagy, hogy milyen a szorgalma.
A sportteljesítményt meghatározzák még az értelmi, az érzelmi, a szociális és a motoros képességek.
Az értelmi képesség közé tartozik az intelligencia, azaz az IQ. Ezt jól lehet mérni tesztek segítségével. Nem feltétlenül kell valakinek elérnie a kimagasló szintet, azaz a 130-as értéket, de az átlagon aluli IQ kizárja, hogy az illető tehetséges legyen. Az érzelmi oldal jelenti az elkötelezettséget, azaz azt, hogy mennyire szereti a sportot, mennyire elkötelezett a versenysport iránt. A szociális képességek közé tartozik az, hogy mennyire tud együttműködni a társaival, az edzővel és a környezettel, milyen módon kezeli a konfliktusokat és a problémákat. A motoros képességek itt is a kondicionális és koordinációs képességeket jelentik.
A tehetség kialakulása hosszú folyamat, egyes elméletek szerint ez akár 10 évet is igénybe vehet. Azaz a sportolás elkezdésétől számítva 10 év is eltelhet, mire valaki a csúcsra jut és elérni a nemzetközi eredményeket. Ebben a folyamatban az edzők az adottságokra, az öröklött tényezőkre építve kezdik meg a felkészítést. Ezt nevezzük fejlesztési folyamatnak, aminek része a tanulás, az edzés és a gyakorlás. Erre a folyamatra hat a környezet, például a tanárok, a szülő, a barátok és a sportolóhoz kapcsolható tényezők, mint amilyen a motiváció, a sportoló személyisége. Ezen tényezők, az adottságok, a fejlesztési folyamat, a sportoló és a környezet együttes hatásai alapján dől el, hogy kibontakozik-e valakinek a tehetsége és eredményes lesz-e a sportban.
Mindezek alapján a videó elején megfogalmazott kérdésre nem lehet egyszerűen válaszolni. Attól, hogy valaki versenyeket nyer, nem feltétlenül tehetséges. Összességében azt mondhatjuk, hogy a sportban az tehetséges, aki: az adott sporttevékenység űzéséhez megfelelő biológiai alapokat, motoros adottságokat örökölt, amelyek a környezet hatásaiként az edzéssel, a felkészítéssel olyan szintre fejleszthetők, hogy azzal a hosszú távú kiemelkedő eredmény elérésére lehetőség kínálkozik. Ehhez az illető rendelkeznie kell még mindazon antropometriai, fizikai, koordinációs, kondicionális és pszichés képességekkel, amelyek nélkül nem képes átlagon felüli teljesítményt tartósan elérni.