Magyar testnevelés és sport a két világháború között

Milyen következményei voltak a világháború elvesztésének a magyar sportra nézve? Hogyan lehetett a II. világháborút megelőző mindkét olimpia az addigi legsikeresebb a magyarok számára?
Magyarország kezdettől részese az olimpiai mozgalomnak, és a magyar értelmiség is mindig támogatta a nemzetközi sportmozgalmakat. Ezenkívül már a XIX. század végén minden iskolában kötelezőek voltak a torna percek, mikor a tanítók naponta akár többször megszakították néhány percre a tanulást, és átmozgatták a gyerekeket. A századfordulón egyre több politikus szorgalmazta, hogy készítsenek átfogó testnevelési programot, aminek hatására kötelezővé tették a testnevelésórákat. A középiskolában például a heti kétórás testnevelés mellé egy kötelező játékdélutánt is beiktattak, a tanítókat pedig továbbképzésekre küldték. Sajnos érdemi eredménye nem lett a változtatásoknak. A valós változások bekövetkezését az 1914-ben kirobbant világháború indította el. Az első világháborút lezáró béke erősen korlátozta a vesztes országok hadseregének létszámát. Az érintett felek féltek, hogy egy esetleges támadás ellen nem tudják megvédeni magukat, ezért alternatív módokat kerestek a katonai kiképzésre. Ilyenek voltak a különböző félkatonai szervezetek, mint például a levente- és cserkészmozgalom, de a sport és az iskolai testnevelés is részben ennek vált az eszközévé.
Gróf Klebelsberg Kunó 1922-től 1931-ig volt Magyarország kultuszminisztere, számtalan oktatási reform fűződik a nevéhez. Az ő elhivatottságának és szakmai hozzáértésének eredményeként köszöntött be ebben az időben a hazai testnevelés első aranykora. Vezérelve szerint az egészséges társadalom alapját a megfelelő szellemi és testi nevelés jelenti. Klebelsberg a politikai vezetés teljes bizalmát élvezte, így hivatalba lépését követően rögtön nekilátott az oktatás minden részét átfogó reformjainak. Egyik célja az iskolai testnevelés oktatás színvonalának emelése volt. Ehhez megfelelő szakembereket kellett képezni, át kellett alakítani az oktatási tervezetet és hangsúlyozni a testnevelés fontosságát. A szakemberképzés céljára 1925-ben megalapították a Testnevelési Főiskolát, amelynek elsődleges feladata a testnevelő tanárok képzése volt. Az oktatási tervezet átalakításával minden elemi iskolában heti 3 óra testnevelést tettek kötelezővé, továbbá a közép- és főiskolákon is megjelentek a kötelező testnevelési foglalkozások. A terület presztízsének növelését szolgálta, hogy a TF-en végzett testnevelők a többi tanárral egyenrangú besorolást kaptak. 1924 júniusában hivatalos rendelet engedélyezte a testnevelő tanári cím használatát. Ezek a forradalminak számító újítások alapjaiban változtatták meg a magyar sport és testnevelés megbecsültségét.
Klebelsberg jelentősége nem abban rejlik, hogy nagyratörő elképzelései voltak, hanem abban, hogy képes volt megvalósítani őket. Az eredmény pedig hamar megmutatkozott: az 1930-as években Magyarország Európa élmezőnyébe került a versenysport és a testnevelés szervezettsége tekintetében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a két világháború között lezajlott 4 olimpián összesen 23 aranyérmet, 15 ezüstérmet és 14 bronzérmet nyertek sportolóink. Az 1936-os berlini olimpián pedig az éremtáblán a harmadik helyezést értük el, amely az eddigi legjobb eredményünk, holtversenyben az 1952-es Helsinki olimpiával. A kultuszminiszter munkáját a kor elismert szakemberei segítették, akik nélkül nem valósíthatta volna meg a terveit. Ezekkel a szakemberekkel létrehozta az Országos Testnevelési Tanácsot. Másrészt a politikai vezetés álláspontja szerint a túlzott demokrácia csak hátráltatta, hogy a folyamatok megfelelő mederben haladjanak, így nem létezhetett az Országos Testnevelési Tanáccsal konkurens intézmény. Ennek az elgondolásnak egy időre a MOB is áldozatává vált, mikor beolvasztották az OTT-be, és annak szakmai tanácsadó testülete lett.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a világháborúban elszenvedett vereség, a kor népszerű ideológiái és egy kiváló szakpolitikus együttes ereje vitte sikerre a magyar testnevelést és sportot a két világháború között.