A legsikeresebb olimpiáink és 1956

Magyarország a kezdetektől, azaz az olimpiai eszme újkori újjáéledésétől, 1896-tól támogatja az olimpiai mozgalmat, és sportolóink szinte mindig ott voltak e versenyeken. Két olimpián nem vehettünk részt, politikai okokból. Az első az 1920-as antwerpeni olimpia volt, amelyet eredetileg Budapest rendezett volna. Az első világháborúból azonban vesztesként kerültünk ki, így elvesztettük a jogot, még az indulásra is. A második az 1984-es Los Angeles-i olimpia volt, amelyet szovjet nyomásra az egész szocialista tömb kénytelen volt bojkottálni. Ezeket leszámítva minden olimpián részt vett a magyar küldöttség, még 1956-ban is. Olimpikonjaink pedig mindig remekül helyt álltak, és minden alkalommal érmekkel tértek haza. Mégis, melyek voltak a legsikeresebb olimpiáink? Hogyan zajlott az a bizonyos ’56-os olimpia? Hamarosan megtudod.
Felvetődhet a kérdés, hogy mi határozza meg, melyik a „legeredményesebb” olimpiánk. Az egy főre jutó érmek száma? A szerzett érmek száma? A szerzett aranyérmek száma? Az éremtáblán elért legjobb helyezés? A ponttáblán elért legjobb helyezés? Egyetlen olyan olimpia volt, amelyik a fenti szempontok majdnem mindegyike alapján a legeredményesebbnek tekinthető. Az 1952-ben, Helsinkiben rendezett. Igaz, hogy az egy főre jutó érmek számában nem az első, mert 1904-ben Saint Louis-ban 4 sportolónk összesen 4 érmet szerzett, ami 100%-os teljesítményt jelent az érmek tekintetében. A többi szempontot tekintve viszont valóban az ’52-es volt a legeredményesebb. 16 arany, 10 ezüst és 16 bronz, összesen 42 érem. Harmadik hely az éremtáblán és a ponttáblán is. Volt még egy olimpia, amelyen szintén a 3. helyezést értük el az éremtáblán, az 1936-os berlini. Ekkor 10 arany-, 1 ezüst- és 5 bronzérem született. Ami miatt az ’52-es harmadik hely nagyobb teljesítménynek számít, hogy ezen az olimpián már a Szovjetunió is elindította a sportolóit. Az esemény a hidegháború jegyében zajlott, a keleti blokk helyileg is elkülönült a nyugatitól. A két tábor sportolói nem egyszerűen ellenfélként, hanem már-már ellenségként tekintettek egymásra. Az olimpia légköre ettől függetlenül barátságos volt, sportolóink pedig felülmúlták a várakozásokat. Érdemes tudni, kiknek, milyen sportágban köszönhetjük a 16 aranyérmet, ezért most sorra vesszük őket. Úszásban 4 arany született: Gyenge Valéria, Székely Éva, Szőke Katalin, és a 4 × 100-as női gyorsúszó váltó. Tornában 2 arany: Keleti Ágnes és Korondi Margit. Vívás 2 arany: Kovács Pál és a férfi kardcsapat. Birkózás 2 arany: Hódos Imre és Szilvásy Miklós. A férfi vízilabda válogatott. A férfi öttusa csapat. Csermák József kalapácsvetésben, Papp László ökölvívásban, Takács Károly sportlövészetben, és a legendás „Aranycsapat” labdarúgásban.
Ilyen eredmények után mindenki várakozásokkal telve készült a következő, melbourne-i olimpiára. Mivel Ausztrália a déli féltekén van, a versenyeket november 8. és december 22. között rendezték meg. Sok volt a bonyodalom: a lovasversenyeket júniusban, Stockholmban tartották az ausztrál állategészségügyi szabályok miatt. Ezen kívül az ’56-os év eseményei, a szuezi válság és a magyar forradalom miatt több ország lemondta a részvételt, de a mi sportolóink ott voltak és kiválóan szerepeltek.
Ezúttal 4.-ek lettünk az éremtáblán és a küldöttség 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronzéremmel tért haza. A 9 aranyból 4-et Keleti Ágnes szerzett tornában, 3-at egyéniben, egyet csapatban. Ismét bajnok lett Papp László ökölvívásban. Rajta kívül Kárpáti Rudolf egyéni és csapat kardvívásban is, Fábián László és Urányi János kajak kettesben és a férfi vízilabda csapat. Vízilabdázóink útja a győzelemhez a szovjeteken, át vezetett, és a mérkőzés a politikai eseményeknek köszönhetően nem volt igazán barátságos. Melbourne-i vérfürdő néven vonult be a történelembe, mivel a medencében vér is folyt. 4:0 lett a mérkőzés végeredménye, és a Szovjetunió csak 3. helyet érte el.
Látható tehát, hogy olimpikonjaink a hidegháború és más kedvezőtlen politikai események ellenére is fantasztikusan szerepeltek az 1950-es évek meghatározó sporteseményein, tovább öregbítve hazánk hírnevét.