Az ókori olümpiák

Mi az az olümpia? Milyen céllal jött létre? Sportoltak az ókorban? Mit és hogyan csináltak? Számtalan hasonló kérdést lehetne még megfogalmazni. Kérdések helyett inkább jöjjenek a válaszok!
Az olümpia a Pánhellén játékok egyike. Az első olümpiáról szóló írásos emlék Kr. e. 776-ból származik, ez lett az ókori görög időszámítás kezdete is. Az eredetével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy kultikus céllal jött létre. Az egyik mítosz szerint Olümpia egyik királyának, Pelopsznak a temetési játéka volt. Ebben a vallási szertartásokat kötötték össze a sporttal, az egészséges élet szimbólumával. Egy másik verzió szerint maga Zeusz, a főisten hívta életre a játékokat. Ezzel ünnepelte apja, Kronosz és testvérei, a titánok legyőzését. Egy másik történet szerint Iphitosz éliszi király elment Delphoiba Püthiához, és megkérdezte a papnőt, hogyan menthetné meg népét a háborúktól. A jósnő az felelte, rendezzen játékokat az istenek tiszteletére. Ő megfogadta a tanácsot, és olümpiának nevezte el az eseményt. Egy szintén népszerű változat Héraklészt nevezi meg alapítóként. Állítólag a játékok megrendezésével ünnepelte meg, hogy legyőzte Augeiasz éliszi királyt. Aztán elrendelte, hogy négyévente ismételjék meg az eseményt. A görög hagyomány szerint a spártai törvényhozó Lükurgosz és a már említett Iphitosz éliszi király egyezményének eredménye az olümpia. Megállapodtak abban, hogy Olümpia szent hely, fegyveresen senki nem léphet be oda. A versenyek idején pedig teljes békének kell uralkodnia egész Hellászban.
A helyszín tehát Olümpia volt, itt állt Zeusz temploma is. A játékok kezdetben csak egyetlen számból álltak, a stadionfutásból, később fokozatosan bővült a program. Az olümpiákat megelőzte egy 30 napos felkészülési időszak ott, a helyszínen. A játékokon csak szabad görög férfiak vehettek részt. Fénykorában a játékok lefolyása a következő volt. Első nap volt az eskütétel, és az istentisztelet a Zeusz-szobor előtt. Második nap zajlottak a kocsiversenyek, ahol nem a hajtóé volt a diadal, hanem a lovak tulajdonosáé. Ezt követte a pentatlon, más néven ötpróba. A harmadik napon ismét csak szertartások következtek, valamint felvonulás és áldozat a Zeusz-szobor előtt. Ezt követte a 16–18 éves fiúk versenye birkózásban, ökölvívásban és stadionfutásban. A negyedik nap a hagyományos futószámoké volt: stadionfutás, kettős stadionfutás, kettős stadionnyi fegyveres futás és hosszútávfutás – ekkor már 24 stadion hosszban. Ezt követték a küzdősportok: az ökölvívás, a birkózás és a pankráció. Az ötödik napon rendezték a záróünnepséget, amely istentiszteletből és lakomából állt. A győztesek jutalma olajág koszorú volt. Csaknem mindegyikről készült szobor is, és valamennyien kiváltságokat élveztek életük végéig a lakóhelyükön. A legnagyobb tisztelet a pentatlon és a stadionfutás bajnokát övezte. Az előbbit tartották a legsokoldalúbbnak, az utóbbiról pedig az adott olümpiádot nevezték el.
A római hódítás sem vetett véget az olümpiai játékoknak. Eleinte még arra is törekedtek, hogy a játékokat áthelyezzék Rómába, ez azonban nem valósult meg. A római társadalom hedonista volt, az élvezetek voltak fontosak számukra. A sport viszont fárasztó, ezért csak nézni szerették, így az olümpiákon is jellemzően katonák vettek részt. Viszont olyan jelentős esemény volt az olümpia, hogy a Római Birodalom idején is fennmaradt, a császárság korára viszont erősen korrumpálódott. Legjellemzőbb példa erre az az olümpia, amelyen Néró császár minden versenyszámot megnyert. Mellékes körülménynek számított, hogy más nem indulhatott rajta kívül.
Nem tudni, mikor volt pontosan az utolsó olümpia, de a ránk maradt emlékek alapján a Kr. u. III. század végére, a IV. század elejére teszik a történészek. Akárhogyan is, megközelítőleg 1200 éven keresztül folyamatosan zajlottak a versenyek. A hellén társadalom ilyen módon adózott a testkultúra és az ember fizikai teljesítőképessége előtt.