A sport szereplőinek fair viszonya

Mit szólsz ehhez?
Egy szurkolónak is be kellene tartania a fair play szabályait.
Mint ahogy mindenkinek, aki sporttal kapcsolatos tevékenységet végez. Ám a szurkolót látszólag nem kötelezi a fair play.
A versengő játékok sajátossága, hogy puszta látványuk is izgalmat kelt, s a nézőnek a részvétel lehetőségét kínálja. A versengés kimenetele azonban nem rajta múlik, így nincs miért felelősséget vállalnia.
A szurkoló közelebb áll a versengőhöz, mivel elkötelezett, valamelyik oldalra áll. Ám nem vesz részt a küzdelemben, így az ellenfél közvetlenül nem segítheti hozzá valamely kiválóság elnyeréséhez, elkötelezettsége pedig nem vonja maga után, hogy tisztelnie kellene az ellenfelet és az ellenfél szurkolóját.
A sportemberek felelőssége óriási: a fair play mintát ad a társadalomnak. A sport elidegenedése a show-biznisz hatóköre, a gazdasági érdekek azonban éppen a játék sötét oldalát helyezik előtérbe, amikor a közönség felelősség nélkül élheti át a versengés izgalmát, a győzelmet, sőt, a nézői erőszak torz formájában még a hatalom mámorát is.
A sport nem modellezheti úgy az ideális társadalmat, hogy a fair play csak a játéktér határain belül érvényesül, s még a lelátókig sem képes elhatni.
Az etikából, az értékek dimenziójából le kell vezetni, majd meg kell fogalmazni azokat a magatartási és gondolkodási normákat,, amelyeket a sport szereplőitől a fair play jegyében megkövetelhetünk.
Ezen szabályok gyűjteménye az etikai kódex.
Már 1992-ben napvilágot látott az Európai Sport Charta, amelynek függeléke, A sport etikai kódexe leszögezi:
„A fair play által képviselt elvek nem önkéntes választáson alapulnak.”
Nem arról van tehát szó, hogy valaki sporttevékenységet folytat és eldöntheti, hogy fair módon teszi-e ezt vagy sem, hanem arról, hogy a sporttevékenység maga nem más, mint a tiszta játékért való felelősségvállalás.
A versenyzőkön kívül sporttevékenységet folytatnak a játékvezetők, az edzők, a gyúrók, a sportorvosok, a szervezők, valamint mindenki, aki a felkészülésben, a versenyzésben segédkezik a sport bármely területén. A kódex érvénye emellett nemcsak a professzionális, hanem az amatőr sportra és a nevelésre is kiterjed, továbbá a versenyen kívül az edzéseket és a tanórákat is érinti, s mindenkit fair viselkedésre és gondolkodásmódra kötelez.
És a nézők?
A sportkódex hangsúlyozza, hogy szilárd etikai keretet nyújt a modern társadalom azon hatásainak leküzdésére, amelyek aláássák a sport hagyományos értékrendjét.
A sport társadalmi elidegenedésének egyik fő formája a sport elüzletiesedése, amibe beletartozik az is, hogy a közönség szolgáltatásként veszi igénybe a sportesemények megtekintését.
A sportszolgáltatást igénybe vevő közönség fogyasztó.
A fogyasztás önkéntes választáson alapul, és maga nem sporttevékenység, így nem érvényesíthető rá a sportetikai kódex.
A kódex azonban aláhúzza, hogy minden egyén, aki sporttevékenységet folytat, nézőként is felelősséggel tartozik a fair playért.
A szurkolás is egyfajta sporttevékenység, s ilyenként a fair play érvénye a sporteseményeken való nézői részvételre is kiterjed.
A szurkoló tehát nem fogyasztó, hanem a fair playért felelősséget vállaló sportember, aki közösséget alkot a versenyzőkkel, és akinek sportszerű jelenléte nem nélkülözhető a sporteseményekről.
Mindannyian felelősek vagyunk tehát a fair play érvényre juttatásáért.