Az önbizalomról röviden

Gondoljatok a példaképetekre! Melyik az a pozitív tulajdonsága, amelyik először eszetekbe jut? Valószínű, hogy az első három között legtöbben az önbizalmat fogjátok említeni. Az is eszetekbe jut majd, hogy „hú, de jó lenne, ha én is olyan magabiztosan és nyugodtan tudnék játszani, mint ő!” Sokan csak irigykedünk, mert azt gondoljuk, hogy az önbizalom egy velünk született dolog, amelynek a szintje eleve adott és nem változtatható. A jó hír az, hogy ez nem így van! A magabiztosság egy készség, amely fejleszthető. Leginkább a gondolkodási folyamataink eredménye. Van még egy téves elképzelés az önbizalommal kapcsolatban, mégpedig az, hogy ha valakinek nagy az önbizalma, akkor nagyképű is. Pedig ez nem így van. Attól még, hogy valaki magabiztos, lehet szerény.
Két csoportot tudunk tehát elkülöníteni: a magabiztosakét és az önbizalom-hiányosakét. Az önbizalom-hiányos sportolónak kétségei vannak önmagával és a teljesítményével kapcsolatban, aggódik a verseny eredménye miatt, bizonytalan és izgul. A magabiztos sportoló ezzel szemben tisztában van a képességeivel, nem aggódik az eredmény miatt, és élvezi, amit csinál. A nagyképű sportolónak sincsenek kétségei a képességeivel kapcsolatban, de ezek legtöbbször nem reális ítéletek. Azt hangoztatja, hogy ő mennyire jó versenyző, és hogy a versenyhelyzet egyáltalán nem okoz neki kihívást, még sosem izgult, és nem is érti azt, aki aggódik. Ehhez képest mégsem hozza az elvárt eredményt.
Az alapvető különbség a magabiztos és az önbizalom-hiányos sportoló között abban rejlik, hogy másképp gondolkodnak önmagukról és a képességeikről. A magabiztos sportolóra a „tanult optimizmus” jellemző. Gondolkodásunk jellege ugyanis gyerekkorban alakul ki, serdülőkorban formálódik tovább, és rengeteg tényező alakítja.
Az optimista gondolkodás azt jelenti, hogy belső tulajdonságokat kapcsolsz a sikerhez és külsőket a kudarchoz. Ha például megnyersz egy meccset, akkor azt a saját képességeidből fakadó sikernek tartod, ha pedig elveszíted a mérkőzést, akkor azt balszerencsének vagy olyan technikai hiba következményének tekinted, amelyet képes vagy kijavítani. Ha pesszimista gondolkodású vagy, akkor a sikerhez külső dolgokat kapcsolsz, így nem tudod teljes egészében átélni a siker okozta büszkeséget. „Jó, jó nyertem, de ma minden mellettem állt, és az ellenfél sem volt csúcsformában” – mondod magadban. A vesztes mérkőzést ellenben a saját alkalmatlanságod, rossz teljesítményed következményének tekinted, így teljes mértékben önmagadat okolod a sikertelenségért.
Ha optimista észjárású vagy, akkor a sikerre globálisan tekintesz, azaz úgy gondolod, hogy azért vagy sikeres, mert jó sportoló vagy. Hiszed, hogy eléggé értékes vagy ahhoz, hogy megérdemeld a győzelmet. A kudarcra pedig specifikusan tekintesz, tehát azt gondolod róla, hogy ez most épp megtörtént, de ettől még nem leszel kevésbé értékes vagy jó sportoló. Ha pesszimista észjárású vagy, akkor épp a sikerhez kapcsolsz specifikus jellemzőket, például azt gondolod, „ma valahogy jól ment”. A vesztes versenyhez pedig olyan általánosításokat társítasz, amelyek a képességeidre vonatkoznak, így csökkentik az önbizalmadat. Ha optimista sportoló vagy, akkor a hibákat ideiglenes jelenségnek tekinted, amely csupán az adott meccshez vagy edzéshez kapcsolódik. A sikereket viszont állandónak és stabilnak tartod. Ha pesszimista sportoló vagy, akkor a hibáidról azt gondolod, hogy bármikor megismétlődhetnek, így ezektől szoronghatsz is. A sikerhez pedig a bizonytalanságot, az instabilitást kapcsolod.
Hogyan tanulhatsz meg optimistán gondolkodni? Az egyik technika a „belső beszéd”. Mindenki beszél magában, biztos te is, akár felfigyeltél már rá, akár nem. Egy élsportolónál különösen lényeges, hogy mi a belső beszéd tartalma, ugyanis a fejedben elhangzó mondatok mindegyikéhez társul érzelem is. Az érzelem pedig, akár pozitív, akár negatív, befolyásolja a viselkedésedet, ezen keresztül pedig a teljesítményedet. Nagyon fontos tehát a benned zajló beszéd tudatosítása, majd a negatív mondatok pozitívba fordítása, hogy képes légy megerősödni a pozitív tulajdonságaidban. A magabiztosság tehát tanulható, és a szintje a gondolkodásmódunkkal irányítható, amit minden edzésen tudsz gyakorolni!