Előzetes tudás
Tanulási célok
Narráció szövege
A gyermekkor a legtöbb ember emlékezetében a gondtalanság boldog korszakaként jelenik meg. A néhol fájdalmas emlékek az idő múltával többnyire megszépülnek. Móricz Zsigmond is így emlékszik vissza szülőfalujára, Tiszacsécsére:
"Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére."
Ennek a boldog életnek azonban hamar vége lett. Az apa, a feltörekvő, ötholdas parasztgazda vállalkozásai kudarcot vallottak. A család elszegényedett és Prügyre költözött. Az író később, Életem regénye című művében a Szabolcs vármegyei kis falut a feledhetetlen szenvedések színtereként mutatta be:
Mintha csak azért lettem volna íróvá, hogy megmutassam azokat a sebeket, amelyeket hétéves koromtól tízéves korig Pthrügyön (prügyön) át kellett élnem.
Apja napszámosnak szegődött el, hogy felesége kérésére gyermekeit kitaníttathassa. Móricz a debreceni és sárospataki diákéveinek Légy jó mindhalálig című regényében állított emléket. Egyetemi évei alatt a pesti bölcsészkaron több írótársához hasonlóan ő is részt vett Négyesy László stílusgyakorlatain, de tanulmányait nem fejezte be. 1903-ban a budapesti Újság című lap gyermekrovatának szerkesztője lett. 1908-ban, a Nyugatban jelent meg Hét krajcár című novellája. A történetet a krajcárokat keresgélő anyáról és fiáról szól. Az utolsó, hiányzó pénzdarabbal egy koldus ajándékozza meg őket. E novella hozta meg a hírnevet Móricz számára, aki később így vallott írói pályája kezdetéről:
Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.
Az 1908-ban írt Judith és Eszter című novellája is gyermekkori tapasztalatait mutatja be. A novella témája két rokon család, egy szegény és egy gazdag ellenségeskedése. A rokoni kötelékek ellenére megnyilvánuló embertelenség ábrázolása komor hangulatúvá teszi a szöveget. Móricz e művében a Hét krajcárhoz hasonlóan az emberi szolidaritás kérdését állította középpontba. Az 1909-ben írt Tragédia című novella a paraszti élet rideg valóságát írja le. Móricz parasztábrázolásának újdonsága Mikszáthéhoz képest a romantikával való végleges szakítás. Az ösztönélet ábrázolásával e parasztnovellák nemcsak a realizmus, hanem a naturalizmus térnyerését is mutatják a magyar irodalomban. A korban divatos népszínművek világával szemben Móricznál a falu nem az önfeledt jókedv világaként jelenik meg. A főhőst, Kis Jánost már a neve is jellemzi: nemcsak kisszerű, de tipikus alakja is a paraszti életnek. Egyetlen vágya, hogy Sarudy gazdát kiegye vagyonából a lánya lakodalmán. Groteszk lázadása komikusnak tűnő halállal végződik: a torkán megakadó húsdarabot se lenyelni, se kiköpni nem tudja. „Dögölj meg, kutya” – mondja. Ebbe az egy mondatba belefér kilátástalan sorsával szembeni minden tiltakozása.
Az első világháborúban Móricz haditudósító volt. Az 1916-ban írt Szegény emberek című novellájában a paraszti nyomor ábrázolása mellett a háború lélekromboló hatását is bemutatja. Móricz talán legmegdöbbentőbb, a civilizációtól elzárt emberek életéről szóló műve az 1931-ben megjelent Barbárok című elbeszélés. Mintha az író gyermekkori szenvedéseiből leszűrt tapasztalata térne itt vissza:
Nem érdemes emberek között élni, mert az ember szelídíthetetlen vadállat.
E történetben az érintetlen, ősi hagyomány az elmaradottságot, a pusztító kegyetlenséget jelképezi. Az erkölcsi világon kívül álló Veres juhász brutális gyilkossága hátborzongató: Bodri juhászt és a fiát háromszáz birkáért és két szamárért öli meg.
Móricz Ady barátjaként és harcostársaként nemcsak saját gyerekkorát, hanem a paraszti élet valóságát sem szépíti meg. Elbeszéléseiben illúzióktól mentesen mutatta be a korabeli magyar társadalom legszegényebb rétegének életét.
Kapcsolódó fogalmak
Ajánlott irodalom
Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008, 331-343. és 349-354. o.
Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára, Hatodik javított kiadás, Korona Nova Kiadó, Budapest, 1997, 260-268. és 275-277. o.
Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond alkotásai és vallomásai tükrében, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971.
Móricz Zsigmond: Tragédia, Szegény emberek, Barbárok, Matúra Klasszikusok sorozat, Klett Meló-Diák Bt., 1999.
Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 11. Szöveggyűjtemény, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008.
Magyar Elektronikus Könyvtár, Móricz Zsigmond válogatott elbeszélései, http://mek.oszk.hu/01500/01502/h...