Koncentráció

Biztosan rengetegszer hallottad már: Koncentrálj! Ha valaki megkérne, hogy foglald össze, pontosan hogyan is kell koncentrálni, az már lehet, hogy nehezebben menne.
A koncentráció egy tanulható és gyakorlás által fejleszthető képesség, melynek lényege, hogy egy bizonyos tevékenység végzése közben az irreleváns, zavaró tényezőkre ne reagálj. A szelektív tudatosság jelen esetben azt jelenti, hogy az összes inger közül a fontos, releváns ingereket beengeded, az agyad feldolgozza azokat, az irreleváns ingereket viszont kizárod. A zavaró ingerek érkezhetnek kívülről, mint például a kiabálás vagy a kutyaugatás, vagy belülről, például félelemkeltő gondolatok, negatív belső beszéd. A jó koncentráció fontos eleme az „itt és most”, azaz hogy a figyelem iránya a jelen feladatra mutasson.
A figyelemre jellemző, hogy van terjedelme és iránya. A terjedelem lehet széles és szűk, az irány pedig belső és külső. Ezek alapján négy koncentrációs típust tudunk elkülöníteni. A széles terjedelmű külső irányú figyelem a becslés. A széles terjedelmű belső irányú figyelem az elemzés. A szűk terjedelmű belső irányú figyelem az ismétlés, a szűk terjedelmű külső irányú koncentráció pedig a teljesítés.
A könnyebb érthetőség kedvéért ezt most bemutatjuk egy golfozó példáján keresztül. Amikor a golfozó odahelyezkedik a labdához, először azt kell felbecsülnie, hogy hová fogja ütni. A figyelem tehát önmagán kívülre irányul. A becslést továbbá külső tényezők – fák, szél stb. – segítségével fogja megtenni, tehát a figyelme nagy területen pásztáz. Ez a széles terjedelem. Ezután a becslése alapján elemezni kezdi a korábbi ütéseit, hogy vajon itt melyik ütés lehet hatékony. A figyelme tehát befelé fordul, és mivel több ütést is számba vesz, tág terjedelmű. Mindezek alapján megtervezi a jelenlegi ütését. A figyelem ezután szűk terjedelműre vált, hiszen a sportoló most a kiválasztott egy ütéssel fog foglalkozni, és ezt ismétli önmagában, mentálisan. Az egyértelmű, hogy az irány még mindig belső. Ezután megkezdi az ütést, így a figyelem iránya kívülre helyeződik és csupán a pontos mozgásra, illetve a találatra fog koncentrálódni, tehát a szűk terjedelem marad a meghatározó.
A legtöbb sportág egynél több figyelemfókuszt igényel. A profi sportolónak tudnia kell váltani a különböző fókuszú és terjedelmű koncentrációk között. Természetesen itt is jellemzőek az egyéni különbségek. Van, aki könnyebben elemez nagy mennyiségű információt, van, aki érzékenyebb a környezeti infókra.
Akármennyire jól edzett és akármilyen motivált vagy, sajnos időnként nem lehet kikerülni a koncentráció összeomlását. Ez a jelenség egy mérkőzés vagy verseny közben nagyon kellemetlen, és nagy problémát tud okozni. Hogyan omlik össze a koncentrációd? Általában az történik, hogy csinálsz egy banális hibát, ami érzelmileg annyira zavaróan hat rád, hogy úgy érzed, muszáj megnyugtatnod magad: nincs baj, nincs még minden veszve. Ha ezen a ponton képes vagy a figyelmedet visszairányítani a feladatra, akkor nincs probléma. Amíg azonban nem tanulod meg kezelni az ilyen helyzeteket, addig a legtöbbször az lesz a jellemző, hogy nem sikerül megnyugtatnod magad. Ekkor viszont elindul a lavina: érzelmi és izomfeszültség jelentkezik, amely már teljes koncentrációváltozást eredményez. Már rég nem a feladatra figyelsz, és bekövetkezik a teljesítményromlás is. Ettől persze még idegesebb leszel, és máris kialakult az ördögi kör, amelyből nagyon nehéz kimászni. Rendkívül fontos tehát tudatosítanod, hogy a sportteljesítmény egyik alapja a koncentráció, melyet érdemes addig trenírozni, amíg nagyon jól kontrollálhatóvá és irányíthatóvá nem válik.