Atlétika – futószámok

Az atlétika nem egy sportág, hanem egy sportágcsalád, melyet további részekre osztunk. Az atlétika futó-, ugró- és dobószámokból áll, de léteznek az ezek kombinációiból létrehozott többpróba versenyszámok. Bár futómozgás nincs benne, a gyaloglás a futószámokhoz tartozik. Gyalogló mozgásnak az minősül, ha a versenyzőnek legalább egyik lába minden pillanatban érintkezik a talajjal. A gyaloglók technikájának fejlődése mára egy olyan mozgásformát eredményezett, mely sokszor káros az egészségre, a csípőízület megnövekedett terhelése miatt. Ráadásul a rövidebb 20km-es táv mellett a hosszabb, 50km-es táv az atlétika leghosszabb versenytávja.
A maratoni futást leszámítva az olimpiai játékokon minden futó számot stadionban rendeznek. Ezek száma igen magas, nemenként is több mint tíz versenyszámról beszélünk. Az optimális versenyzői alkat és a felkészülési módok szerint sprintszámokról, középtávról, és hosszútávú futásról beszélhetünk.
A sprintszámok közé soroljuk a 100 és 200 m-es síkfutást, valamint a női 100 m-es és a férfi 110 m-es gátfutást. Továbbá a 400 m-es síkfutást és gátfutást. Ezek az egy perceken belüli versenyszámok a gyors izomrostokban bővelkedő sportolók felségterületei. 1936-ban Jesse Owens volt a berlini olimpia sztárja. Az USA-nak nyert aranyat három egyéni és egy váltószámban. Hozzá mérhető népszerűségnek a szintén amerikai Carl Lewis örvendhetett, aki egyetlen sportolóként 4 olimpián is nyert ugyanazon számban. Igaz, ez nem a 100 m volt, hanem a távolugrás, amit 1988 és 1996 között uralt. A 200 és 400 m legendás alakja Michael Johnson volt, szintén az Egyesült Államokból. Nem csak világcsúcsairól és érmeiről, de egészen különleges – már-már viccesnek mondható – futótechnikájáról jegyezte meg az utókor. Napjaink egyértelműen kiemelkedő sporthőse azonban a jamaicai Usain Bolt, aki 9,58 mp-es 100 méteres világcsúcsával nem beírta, hanem bevéste a nevét a történelemkönyvekbe.
A közép- és hosszútávfutás rendkívüli képességeket igényel a gyorsasági-állóképesség fejlesztés és versenytaktikai terén. A 800 métertől 10 km-ig terjedő síkfutás versenyeinél sokszor milliméterek döntenek. A fizikai felkészültség mellett, hatalmas taktikai viadalokat is hoznak ezek a küzdelmek. A két világháború között a finn Paavo Nurmi volt a középtávfutás sztárja, 9 olimpiai aranyérmével és szinte beteges szerénységével. Szintén európai távfutó volt a II. világháborút követő időszak példaképe. A négyszeres olimpia bajnok cseh Emil Zatopek, az 1952-es Helsinkiben rendezetett olimpián maga mögé utasított mindenkit 5 és 10 km-en. Maratoni távon is győzedelmeskedett. Ez a bravúr, azóta sem sikerült senkinek.
És ha már a maratont említjük. A Kr.e. 490-es marathon-i csata emlékére már az első újkori olimpián megrendezték a maratonfutást. Ez személyesen Pierre de Coubertin (pierr de kuberten) báró ötlete volt. Mivel 1896-ban Athén volt a házigazda, a futók a legenda szerinti útvonalat tehették meg. A maratonfutás váratlan szenzációvá vált. A maratoni futás hivatalosan 42,195 méter hosszú, holott Marathón és Athén távolsága mindössze 39 km. Hogy lehet ez? A válasz: 1896-tól 1924-ig hat olimpián hat különböző távot futottak, mivel nem tudták a korabeli technikai eszközökkel pontosan kimérni és megtervezni a futópályákat. Az 1924-es párizsi játékokon a szervezők mindenképpen olyan távon akarták rendezni a versenyt, amely korábban rögzítésre került. Ekkor azonban csak az 1908-as londoni olimpia pontos útvonalát tudták rekonstruálni és lemérni, így ez vált a hivatalos maratoni távvá. Egy futót kiemelve kezelünk a bajnokok közül. Abebe Bikila, Etiópia nemzeti hőse, mesébe illő figura volt. Szegény családból származott és az 1960-as olimpiáig az atlétika világában senki nem hallott róla. A mezítlábas futó azonban nemcsak Rómában, de négy évvel később Tokióban is győzött első duplázóként. Jó eséllyel 1968-ban is nyert volna, ám tragikus autóbalesete tolószékbe kényszerítette, és 41 évesen a baleset következményeként elszenvedett agyvérzésben halt meg. Az etióp császár halálának napját nemzeti gyásznappá hirdette, és temetésére az általa híressé vált ország 75.000 lakosa ment el leróni tiszteletét.