A Jagellók kora Magyarországon

Meghalt Mátyás, oda az igazság – hangzik az ismert szólás. De vajon miért sírták vissza Hunyadi Mátyást, akit életében nem szerettek, inkább féltek tőle? Mi változott az 1490-es évektől? Mátyás erősen központosított hatalmat alakított ki, melynek fő eszköze a szolgálatában álló fekete sereg volt. Rendszerének fenntartásához rengeteg pénzre volt szüksége, amit kíméletlenül be is hajtott. Halála után senki sem volt érdekelt abban, hogy az új király hasonlóan erős legyen. A jelöltek közül ezért is esett a választás Jagelló Ulászlóra, a cseh királyra.
A rendek feltételeket szabtak, s Ulászló ezeket a királyi címért elfogadta.
„...ez ország alattvalóit (és lakosait) régi jogaikban és szokásaikban meg fogjuk tartani úgy, hogy az ő ártalmukra és elnyomásukra, valamint a régi szokások ellenére semmi újítást nem fogunk behozni, azokat pedig, amelyeket a néhai igen dicső Mátyás király úr hozott be, eltöröljük, adót vagy egyforintos taksát semmi esetre se hajtunk be.”
A következmények súlyosak voltak. A királyi hatalom szétesett, bevételei kevesebb mint negyedére estek vissza. Jövedelem hiányában a fekete sereg szétzüllött, még a végvárak fenntartására sem jutott elég pénz. Állítólag a király annyira elszegényedett, hogy konyháját az utcai kifőzdékből látták el, és ennek következményeként terjedt el a ma is használatos „lacikonyha” elnevezés. Ez persze csak legenda. Az irányítás a zászlósuraké lett, akárcsak az adók, a vámok és bányák haszna.
Az egyre elégedetlenebb köznemesség az egyre sűrűbben tartott országgyűléseken újabb és újabb törvényeket javasolt. Ám hiába küldhettek ülnököket a királyi tanácsba, nem volt befolyásuk. Az egyik legnagyobb birtokos főúr, Szapolyai János állt a köznemesi tömegek élére. 1505-ben a rákosi gyűlésen kimondták: idegen királyt többé nem választanak. Talán ő vágyott a trónra? A bő két évtizeddel későbbi események ezt látszanak igazolni. A következő évben megszületett a trónörökös, a későbbi II. Lajos. A bárók és köznemesek küzdelme közepette Ulászló kettős házassági szerződést kötött Habsburg Miksa császárral, melynek célja a Jagelló-dinasztia helyzetének megerősítése volt.
A parasztság életkörülményei is romlottak. Az adókat a főurak és nemesek saját hasznukra továbbra is beszedték. A növekvő elégedetlenség történelmünk legnagyobb parasztháborújához vezetett. 1514 tavaszán Bakócz Tamás esztergomi érsek törökellenes keresztes hadjáratot hirdetett. A hadjárat a visszájára fordult, parasztfelkelés lett belőle, melyet a nemesek véres ütközetekben vertek le. A felkelők vezetőjét, Dózsa György székely kisnemest és alvezéreit kínhalálra ítélték.
A felkelés következményeként az 1514-es országgyűlésen törvényekben rögzítették a parasztok kötelességeit. Ekkor terjesztette be Werbőczy István a törvénygyűjteményét, melyben rendszerezte a köznemesség szemléletét tükröző szokásjogokat. A bárók nyomására azonban az uralkodó nem szentesítette őket, s így tettek a későbbi uralkodók is. Ennek ellenére 1848-ig Werbőczy műve meghatározó volt a magyar jogban.
Ulászló fia, II. Lajos 1516-ban, 10 évesen lett király. A főúri csoportok egymással és a köznemességgel viaskodtak, a királyi hatalom a mélypontjára süllyedt. 1521-ben az ifjú uralkodó, aki annyi idős volt, mint most egy kilencedikes középiskolás, kísérletet tett a főurak visszaszorítására és hatalma megerősítésére, de kudarcot vallott. A legrosszabbkor. A Török Birodalom, élén I. Szulejmánnal, az ifjú és energikus szultánnal, Magyarország ellen indult. 1521-ben áttörte a déli végvárvonalat, elfoglalta Nándorfehérvárt, s ezzel nyitottá vált az ország déli része. A döntő támadásra 1526-ban került sor. A hadjárat hírére Lajos király hiába kért segítséget a rokonoktól, a Habsburgokat teljesen lekötötte a franciákkal folytatott küzdelem. Lajos személyes példát mutatva indult a török felé, de a nemesi bandériumok csak lassan csatlakoztak. Amikor a mohácsi síkon szembetalálkozott támadó és megtámadott, a törökök legalább háromszoros létszámfölényben voltak. A magyarok kezdeményezte összecsapásra augusztus 29-én került sor. Az alig másfél órás küzdelem a középkori Magyar Királyság bukását jelentette. Meghalt a király, a főurak, főpapok jó része és legalább 15 000 katona. A tragédia számos művészi alkotás témája lett. Talán te is ismered Székely Bertalan híres festményét! Nem véletlen, hogy történelmi emlékezetünk fordulópontnak éli meg a mohácsi csatát. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a csatavesztés jelentőségéről máig különböző módon vélekednek a szakemberek.