Róma

Ha barackot, almát vagy körtét eszel az év bármelyik hónapjában, gondolj arra: a rómaiak nélkül sem ezek a gyümölcsök, sem naptárunk nem léteznének. Ha eladod a telefonodat és adásvételi szerződést írsz alá, gondolj arra: ezt is a rómaiak találták ki. Ha Francia-, Olasz- vagy Spanyolországba utazol, jusson eszedbe: ezek a népek a rómaiak nyelvének, a latinnak a modern változatát beszélik. Róma a történelem leghosszabb ideig fennálló birodalma volt, és modern korunkon is sok nyomot hagyott. De hogy lehet, hogy egy jelentéktelen kis falu három földrészre kiterjedő birodalmat hozott létre?
Először is, Itália nagyon jó helyen van: a Földközi-tenger közepén. Dél felé szinte csak egy ugrás Szicília szigete és Afrika. A hajók mind keletről, mind nyugatról érkezve kikötnek itt. Észak felé az Alpok nehezen megmászható hegyei védik a félszigetet. A táj békés, sok szántófölddel, szarvasmarhák számára legelővel.
Másrészről sok ügyes nép lakta. Nápolytól délre, Palermóig görögök alapítottak gyarmatokat. A rómaiak tőlük tanulták meg az ábécét és egyenesítették ki a girbegurba görög betűket olyanná, ahogy mi ismerjük őket. Észak felől a latinok és más népek vándoroltak be. De nem Róma volt az első város a Tiberis folyó környékén. Egy rejtélyes nyelvet beszélő nép, az etruszkok már Kr. e. 1000 körül vasat bányásztak itt. Városaikban boltíves szennyvízcsatornákat építettek, lecsapolták a maláriaszúnyogoktól hemzsegő mocsarakat. A rómaiak később tőlük vették át azt a szokást, hogy a temetéseken barátságos gladiátorviadalokat rendezzenek, vagy hogy a fontos döntések előtt mindig a madarak repüléséből jósoljanak.
Róma hét dombja valójában több 50 méter magas kiemelkedés volt a Tiberis folyó mocsaras kanyarulatában, közel a tengerhez. A dombok tövében egy kis sziget mellett a pásztorok áthajtották a marhákat a folyó sekély vizén és vásártérnek használták a dombok közti sík területet. Ez lett később a világbirodalom főtere, a római fórum. A mese szerint Romulus és Remus (ejtsd: Romulusz és Rémusz) Kr. e. 753-ban alapította meg a várost, de a valóságban már jóval 800 előtt laktak itt, a kis kunyhók egészen a tengerpartig húzódtak. Kezdetben királyok vezették a várost, akik egyszerre voltak hadvezérek, papok és bírák. Hamarosan az etruszkok foglalták el Rómát, és megkezdték az első kőépületek, például Jupiter templomának építését, a csatornázást és a főtér lekövezését, a városfal kiépítését. Az etruszk királyok tanácsadó testülete a senatus [ejtsd: SZENÁTUSZ], a vének tanácsa lett, a hadsereget az előkelő és gazdag patrícius lovasságból szervezték. A városba később tömegesen bevándorló kereskedőket, vállalkozókat, építőmunkásokat és parasztokat csak plebejusnak nevezték. Róma nyüzsgő, több nép lakta város lett, amikor Kr. e. 500 körül a patríciuscsaládok megszüntették a királyságot és elűzték az etruszk uralkodót.
A királyok elmentek, Róma független lett. A következő évtizedekben megalakult a köztársaság, amelyet két tisztségviselő, consul (ejtsd: KONZUL) irányított, őket egy évre választották. Ketten voltak, és hatalmukban állt egymást is ellenőrizni, megakadályozni az egyeduralom kialakulását. Ők vezették a hadsereget és hívták össze a népgyűlést, törvényjavaslatokat nyújtottak be és meghallgatták a senatus tanácsait. Hatalmukat 12 szolga jelképezte, akik előttük vonultak és vesszőnyalábokba kötött bárdot hordoztak. Vészhelyzet esetén azonban egy dictatort (ejtsd: DIKTÁTORT) választottak, aki egyedül irányított. Később más tisztségeket is létrehoztak. A tisztségekért fizetés nem járt, de a hivatali idő letelte után viselőik felelősséggel tartoztak a senatus és a nép felé. Kötelező, páréves katonai szolgálat után, 30 évesen lehetett pályázni a legalsó, államkincstár-vezetői tisztre, 36 évesen városfelügyelőnek, 39 évesen bírónak és 43 évesen consulnak. A volt consulok a senatusban ültek vagy censorként (ejtsd: CENZORként) dolgoztak: felmérték a polgárok vagyonát és ez alapján vetették ki az adójukat, szabták meg katonai feladataikat. A köztársaság senatusa és népgyűlése közösen döntött és irányított, a tisztviselők pedig a rájuk bízott hatalom birtokában végrehajtották az utasításokat.