A kulturált vita

A vita és a veszekedés szavakat gyakran egymás helyett is használjuk. Pedig a veszekedések oka sokszor épp a jó viták elmaradása. Ami valóban közös bennük, hogy mindkettőbe beleadhatjuk szívünket-lelkünket.
A vita tudományos fogalom is. Nyelvi szempontból egy szövegműfaj, típusa szóbeli, dialogikus és érvelő. A vita alapvetően érvek ütköztetése, a felek célja az álláspontok felmutatása, vagy akár a másik meggyőzése. Itt már egy másik jelentéshez is értünk, hiszen vitának nevezzük azt is, amikor a családtagok vitáznak a házimunkáról, vagy amikor tudósok vitatkoznak egymással éveken keresztül hosszú tanulmányokban. A vita kommunikációs szituáció is, egy folyamat, amelynek során rövidebb és hosszabb önálló szövegek születnek azonos témában.
Nézzük át a vita típusait! Egyes vitahelyzetekben veszekedés folyik: a felek érzelmeket használnak, céljuk a feszültséglevezetés – bizony, a másikon. A következő típus a racionális, vagyis ésszerű vita, ahol megjeleníthetők a különböző álláspontok. Nem biztos, hogy a felek meggyőzik egymást, de a vita anélkül is eredményes. Ilyenek a tudományos viták. A harmadik típusban, a törvényszéki típusú vitában a felek célja a meggyőzés, de nem a másikat akarják meggyőzni, hanem a külvilágot. Ez lehet egy bíró, egy bizottság vagy a közönség is, vagyis ez zajlik a bíróságon vagy egy politikai vitában. Végül a tárgyalás típusú vitában a közös cél a megállapodás, de mindkét fél a számára előnyösebb helyzet megszerzésére törekszik. Alapesete az üzleti tárgyalás. Ezek tiszta típusok, a való életben együtt is jelentkeznek. Két diák az osztályteremben indíthat vitát tárgyalásként, de ha az odagyűlő társakat is megcélozzák, ez átfordulhat törvényszékibe, és az érzelmek felfokozásával akár veszekedésbe is. A vita mégis akkor a legeredményesebb, ha tartja a formáját, a célját és a tárgyát.
Hogyan vitatkozzunk? Alkalmazd a társalgásban is használatos együttműködési elv követelményeit, hogy mindenkinek haszna is legyen a vitából: 1.) Csak a szükségeset közöld, ne kevesebbet, és ne többet! – A vitában a másik félnek is hagyni kell módot és időt a megszólalásra! 2.) Légy igaz: nem mondj olyat, ami nem igaz, vagy amit nem tudsz bizonyítani! – Hiszen érveket kell használni, kellően alá kell támasztani az állításokat. 3.) Csak olyat mondj, ami valóban fontos! – Nem szabad félrevinni a vitát, ha nem arról szól, amiről kellene, eredménytelen lesz. 4.) Légy érthető! Ne fogalmazz homályosan és kétértelműen! Mondandódat rendezd el! – Igényesen kell megszólalnia a vitázóknak, mert a rossz fogalmazás félreérthető. Így egyrészt félremehet a vita tartalma, másrészt feszültség keletkezhet a felek között.
A kulturált vitához ezeket még részletezni és kiegészíteni kell. Először is a kívülről adott szabályokat be kell tartanunk, így az időkeretet és az illendő stílust. Ha ilyen nincs, akkor a magunk számára kell korlátokat állítani, és ez elvárható a partnertől is. Hagyni kell a másikat is szóhoz jutni, amikor ő beszél, nem vághatunk közbe. Vitában csak érvet lehet érvvel ütköztetni. Ha egy állítás nincs bizonyítva, akkor nem érv, legfeljebb vélemény. Személyeskedéssel sem lehet érvre felelni, ez gyakran a kulturált és értelmes vita végét is jelenti. Személyeskedés például: „ostobaságokat beszélsz, mint mindig”, „Különben meg nézz a tükörbe!” stb., vagyis a másik belsőjére vagy külsejére vonatkozó megjegyzések. Ennek pozitív változata sem helyes, például „most nagy okosság csúszott ki azon a szép kis szádon”, mert másnak is jelentőséget tulajdonít az érven kívül. A partner érveire reagálni kell, cáfolni kell, vagy helyben hagyni az egészet, vagy ki is lehet egészíteni. Használjuk rendszeresen vita közben ezeket a formulákat: „Egyetértek veled abban, hogy...”, „igazad van az első dologban, a másodikat kiegészíteném azzal, hogy...” Ez segít megtalálni a közös pontokat, amelyeket már kivonhatunk a vita alól.
Viták nélkül nem haladna a világ. Semmi sem magától értetődő, minden álláspontnak be kell járnia a maga útját. Az új álláspont kisebbségiként kezdi, és fokozatosan hódítja meg a többséget. Ezért a kisebbségi véleményt is tiszteletben kell tartani, mert abban van a megújulás esélye. Pontosan ilyen viták eredménye az, amit magunk körül látunk, vagy az iskolában tanulunk. Furcsa belegondolni, de még a nagy találmányok és felfedezések is úgy kezdték, hogy az új felvetésre azt mondták a döntéshozók: ez képtelenség, nem lehet megcsinálni, nem szólnak mellette komoly érvek…