Jó szónok és jó beszéd

A gyerekeket szokás azzal a mondással korholni, hogy „ha a barátaid kútba ugranak, te is utánuk ugrasz?” Az ember szívesen követ másokat, és úgy tűnik, sok mindenre rá is vehető. Példamutatással is, de csak szavak által is.
A szónoklat három lépcsőben valósul meg: anyaggyűjtés és művelődés, elrendezés és szövegírás, végül előadás. Az anyaggyűjtés során először is a szónok elmélyed, jártasságot szerez a témában. Közben egyre érlelődik a beszéd témája. Másodszor bizonyítékokat kell gyűjteni az érvekhez: témába vágó könyvek és cikkek, statisztikák, irodalmi példák, híres idézetek és más beszédek szolgáltatnak alapanyagot.
A beszédhez lehetőleg minél többféle érvet kell alkotni. A fontos tételhez több bizonyíték is szükséges. Egyes beszédfajtákat csak részben dolgoznak ki előre, vázlatot írnak csak, a többit a helyzet adja. Ilyen a köszöntő, a gratuláció, a búcsú, a hozzászólás, a kiselőadás. Más beszédeket készre írnak, például politikai szónoklatokat, felszólalásokat, megnyitókat, hosszabb előadásokat. A szöveg összeállításánál figyelembe vesszük a beszédek szokásos felépítését, az érvek elrendezését és a kívánt hatást.
Nézzük a beszédek fő részeit! A bevezetés megadja a tételt, amit a beszéd kifejt. Itt kell megnyerni a hallgatóság jóindulatát, ami nagyon fontos! A szónok például megszólíthatja őket személyükben, magát közéjük valónak állíthatja be. Az elbeszélés az ügyet ismerteti, tényeket sorol, megvilágítja a hátteret. Nem kötelező, de lehet a végén egy kitérés, hogy a részletezésbe való átmenetet finomítsa. A részletezés az elbeszélés fő gondolatának kifejtése, de ha az világos, e rész elhagyható. A bizonyítás a beszéd fő része, alaposan kidolgozandó, itt sorakoznak a meggyőzésre szolgáló érvek. A cáfolásban vissza kell utasítani az ellenfelek véleményét. Ez alapos készülést igényel. A befejezés egyrészt ismétel, összefoglal, esetleg kitekint a jövőbe, másrészt erősen befolyásolja az érzelmeket. Utóbbi túlsúlyba is kerülhet, ha a szónok valamilyen tettre buzdít.
Az érvek elrendezésének két leghatásosabb megoldása, hogy vagy az erősebbektől a gyengébbek felé haladunk, ez a primátus-elv, vagy a gyengétől a legerősebbig, ez az emelkedő érvsorrend. (A hatáshoz fontos a terjedelem. Egy kirívóan rövid beszéd nem méltó az alkalomhoz, egy túl hosszú pedig unalmas és fárasztó, mindkettő elidegeníti a hallgatóságot.) A meggyőzéshez az értelemre és az érzelemre együtt kell hatnunk. Fel kell térképeznünk a célközönséget, és ahhoz alkalmazkodnunk. Az emberek nagyobb fele vizuális típus, náluk a sok példa és a szemléletes képek működnek. A másik fél logikus érvelésre vágyik. Úgy célozhatunk meg minél több embert, ha mindenkinek juttatunk valamit. Olyan elemekből kell építkezni, amelyeket értenek a kevésbé műveltek, a műveltebbek pedig a finomságokat érzik ki belőle. Mindez a szóhasználatot is érinti.
A jó szöveg egységes stílusú, gördülékeny, részei arányosak, és vannak benne emlékezetes pontok, „jó mondatok”. A beszédbe kellenek még kulcsszavak, hívószavak, amelyek rímelnek az emberek elvárásaira. Például: béke, rend, biztonság, szabadság és így tovább. Ezek pozitív töltetűek, de a beszédek kötelező része az ellenérvek cáfolása, ott lehet negatívakat is használni.
A felkészülés minden esetben gyakorlással és önellenőrzéssel zárul. A szöveget ki kell próbálnunk, és be is kell gyakorolnunk. Rossz előadás a szöveg gépies felolvasása, inkább kapcsolatot kell keresni a közönséggel, ehhez viszont fel kell nézni a papírokból.
A szónok már a beszéd előtti tetteivel megalapozhatja szónoki sikerét: személye hitelességével. Az emberek attól fogadnak be bármit is, aki hitelesnek tűnik. A beszéd közbeni hitelességet már az szolgálja, ha az előadó eszközei felsorakoznak a tartalom mellett. A jó szónoknak van kiállása, ügyelni tud testtartására, mozdulataira, arcjátékára. Jó előadókészség szükséges, tudni kell használni a beszéd zenei eszközeit, fontos a megfelelő orgánum, és a helyes beszédtechnika.
Amint kezdetben szó volt róla, az emberek hallgathatnak a szónokra. Ez nagy felelősséget is jelent! A jó szónok őszinte az eszközeiben, és az igazság vezeti gondolatait. A technikát csak ezeknek rendeli alá.