A főbb helyesírási szabályok

„Te hogyan írnád?” – kérdezik egymástól az emberek gyakran. Sok helyesírási szabályt valóban újra és újra tanulni kell.
Az egybeírás-különírás sokféle szabályon nyugszik, kivételek is akadnak, tehát figyelj jól a példákra és jegyezz meg minél többet! Az elöl álló igekötőket egybeírjuk az igével. Helycserénél és közbeékelődésnél viszont külön. Utóbbinál a „meg”-et és a „kell”-t egybeírni súlyos hiba, és ugyanez igaz a „meg lehet érteni” szerkezetre. A „meglehet” így magában és egybeírva mást jelent, egyfajta helyeslést.
A ritkább igekötők felismerése, és ezáltal írásuk gondot okozhat. Például: félbehagy, félreért, fennmarad és sok egyéb. Formailag hasonlók egyes igei alaptagú összetett szavak: egyetért, ellentmond, észrevesz, jóllakik. Ezek egybeírását egyenként meg kell jegyezned. Segít dönteni, hogy különírva gyakran mást jelentenek, például az egybeírt jóllakik a teleevést jelenti, nem a lakás jóságát.
Velük szemben csak állandósult szókapcsolatoknak minősülnek, tehát különírandók: bérbe ad, bosszút áll, éhen hal, együtt érez, kétségbe ejt, részt vesz. Ezekkel nehéz dolgod lehet, mert egyrészt sok van belőlük, másrészt például az utolsó kettő továbbképzett alakját már egybeírjuk: kétségbeejtő, részvétel.
A jelzős szerkezeteket sokszor írjuk külön, de a jelentésváltozás vagy a szokás ezen változtat, ezért például az egybeírt gyorsvonat, kispárna, ill. fiatalkorú, útitárs, jótett a helyes. Az anyagnévi jelzős szerkezeteket akkor írjuk egybe, ha egyik tag sem kéttagú: például aranygyűrű és bőrcipő egybe, de arany jegygyűrű, műbőr cipő külön.
Általában különírjuk a mennyiségjelzős szerkezeteket: tíz fő, hat év, négy láb. Ám ha megtoldjuk az -i, -nyi, -ú, -ű, -jú, -jű, -s képzővel, az rögtön egybehúzza őket. Kivéve, ha az egyik tag összetett szó, akkor különírjuk őket.
A legalább háromtagú összetételeknél lép be a szótagszámlálás szabálya, hét szótagtól ezeket már nem írjuk egybe. Amint látod, a szótagszámlálásnál a képzőket is beszámítjuk, de a jeleket és a ragokat már nem. Tehát a „kerékpárjavításokat” szót a nyolc szótag ellenére teljesen egybeírjuk.
Nagybetűvel kezdjük a tulajdonneveket; az intézménynevekben és a lapok nevében a kötőszókon és a névelőkön kívül minden szó nagybetűs.
Karácsony, december, szombat – kis kezdőbetűvel írjuk őket. Sokan elrontják, pedig az időpontok és ünnepek szavai a magyarban nem tulajdonnevek. Ez áll a rendezvény-megnevezésekre is.
Tulajdonnevek toldalékolásánál a toldalékot egybeírjuk a szóval, például Madáchcsal, Boccacciót, utóbbinál a szóvégi rövid magánhangzó is meghosszabbodik. Az egybeírás alól kivételek a néma e-re végződő szavak, például Molière-rel, Shakespeare-hez, és ha a toldalékolásnál három ugyanolyan mássalhangzó jönne össze: Kiss-sel. Ezeket tehát kötőjellel írjuk.
Ha melléknevet képzünk személynevekből, kisbetűsek lesznek: petőfis, móriczi (életmű), kivéve, ha kételemű a név: Petőfi Sándor-i. Íme néhány típuspélda a földrajzi nevekből. Ezeknél számít, hogy a tagok tulajdonnéviek vagy köznéviek, egybe vagy külön vannak-e írva.
Írunk nagybetűvel nem tulajdonneveket is, például sorkezdő szavakat, táblázatok szavait, feliratokat. A levelek megszólításában a nagybetűs Úr vagy Asszony megengedett, de a levél további részében csak a megszólítás első elemét írjuk nagybetűvel. További tulajdonnév-köznév párosítások írására itt látsz néhány példát.
Végül az írásjelekről. A mondatvégi írásjelet a mellérendelő összetett mondatoknál az utolsó tagmondat dönti el. A példában az első tagmondat felkiáltó, a második kérdő, tehát a mondatvégi írásjel a kérdőjel. Alárendelő összetett mondatban a főmondat írásjele számít. A főmondat az, amelyikben nincs vagy nem tehető ki az alárendelő kötőszó. Az és, vagy kötőszóknál az az alapszabály, hogy mellérendelő mondatrészek között nem kell eléjük vessző. Ezt hívják sokan felsorolásnak. Mellérendelő tagmondatok közé viszont biztosan kell vessző. Látható, az elsőnél Gábor cselekszik kétfélét, ezért két állítmány van egymás mellé rendelve, a másodiknál már két tagmondat, külön cselekvőkkel és cselekvésekkel. Az alárendelő mondatokból sem szabad kifelejteni a vesszőt, próbáld érezni a tagmondatok elkülönülését!
A helyesírást az ismétléssel is tanulod, így hiba esetén a teljes szót írd le újra. Szükséged van egy szabálygyűjteményre, és beszerezhetsz gyakorlókönyvet is.