Örkény István és a groteszk

Örkény István nemzetközileg is elismert, Kossuth-díjas író volt. Emellett megkapta a párizsi Fekete Humor Nagydíjat is. Örkény írt regényt, szociográfiát, elbeszélést, drámát és novellát is. Munkásságára jellemző a groteszk látásmód, ebből fakadóan a fekete humor is. A groteszk fogalmát ebben a videóban az Egyperces novellákon keresztül ragadjuk meg.
Fontos, hogy nagyjából átlássuk az alkotó életútját. Örkény István így ír életéről:
„Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem. Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam. Se akaratomnak nem tudtam érvényt szerezni, se tehetségemet kihasználni. Hiába tudtam, hogy író akarok lenni, apám patikus volt, s ahhoz ragaszkodott, hogy én is az legyek. S még ez se volt neki elég! Arra vágyott, hogy több legyek nála, s amikor patikus lettem, még egyszer egyetemre küldött, hogy vegyészmérnök is legyek. Újra várhattam négy és fél évig, amíg szívvel-lélekkel az írásnak szentelhettem magam. De meddig? Alig vettem néhány mély lélegzetet, amikor kitört a háború. Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, s engem kivittek a frontra, ahol hamarosan megverték a mi hadseregünket, engem pedig elfogtak az oroszok. A fogságban megint eltöltöttem négy és fél évet, de hazatérve újabb viszontagságok vártak, melyek nem könnyítették meg az én írói pályámat. Már ebből is mindenki láthatja, hogy amit ilyenformán a világra sikerült hoznom – néhány kisebb-nagyobb regényt, öt-hat novelláskötetet, két színdarabot –, úgyszólván titokban írtam, néhány szabad órámban, melyeket sikerült ellopnom a történelemtől. Talán ez az oka, hogy mindig szűkszavúságra törekedtem, rövidségre, pontosságra, a lényeget keresve, sokszor kapkodva, minden csöngetéstől összerezzenve, mert sem a postától, sem más érkezőtől nem sok jót várhattam. Ez a magyarázata annak is, hogy újszülöttként talán elértem a tökéletességet, de aztán csak koptam, csúsztam, bukdácsoltam, és bár egyre jobban kitanultam a mesterségemet, önmagamat, a bennem rejlő beteljesülést mindig elérhetetlennek éreztem.”
Tehát Örkény átélte mind a két világháborút, munkaszolgálatos, majd hadifogoly volt Oroszországban, és a diktatórikus rendszert is elszenvedte. Mindazzal, amit átélt, Örkény valószínűleg a fekete humor és a groteszk segítségével tudott szembe nézni, így tette élhetővé a maga számára az életet. Megtalálta az írásban azt a formát, amelynek segítségével leírhatta mindazt, amit a világból tapasztalt. Ráadásul olyan látásmóddal, amely mások számára is megragadhatóvá teszi ezt a világot. Ez a jellegzetes közép-európai groteszk. A lényeg a realista elemek sajátosan képtelen helyzetbe és szövegkörnyezetbe illesztése.
De mi is pontosan a groteszk, s hogyan jelenik meg Örkénynél? A groteszkről tudjuk, hogy egy összetett esztétikai minőség, a komikum egyik fajtája. Szélsőségesen össze nem illő elemeket társít: bájost az alantassal, fenségest a komikussal, torzat a tragikussal stb. Ezzel borzongató, ugyanakkor nevetséges hatást kelt. Örkény sajátosan ötvözi műveiben a félelmetes, torz és fenséges vonásokat. Mindezeket megfűszerezi kedves, néha kicsinyes, komikus és tragikus elemekkel. Így a rémület és a nevetés együttes hatását váltja ki az olvasóból.
Az Egyperces novellák – Örkény szerint – egész regényekkel, sőt regényciklusokkal felérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek és sűrítettek. Ugyanakkor „kétszemélyesek”, vagyis – olyanok, mint egy matematikai képlet – „az egyik oldalon a közlés minimuma áll az író részéről, másikon a képzelet maximuma az olvasó részéről… a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel”.
Örkény a kötet használati utasításában ad egy lényeges intést:
„Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.”
Örkény világhírűvé vált sajátos stílusú, rövid, fekete humorú írásaival.