Babits Mihály pályaképe, költői indulása, ars poeticája

Gondoltad volna, hogy a két világháború között is voltak értékes falfirkák? Képzeld, a leghíresebb ilyen emlék az akkori Magyarország legműveltebb emberének a házában található. Az esztergomi Előhegyen álló Babits-emlékház egyik fala tele van a XX. század legkiemelkedőbb alkotóinak autogramjaival. Babits Mihály házában ugyanis gyakran vendégeskedtek a magyar irodalmi élet legnagyobb alakjai. A költő rendszeresen szervezett alkotói esteket, felolvasásokat otthonában. Ilyenkor a vendégek felírhatták a nevüket a falra. Így ma is láthatjuk, hogy kik jártak az akkori poeta doctus házában.
Poeta doctus? Az meg mi? – Jogos a kérdés. A latin kifejezés tudós költőt jelent. Babits Mihály ugyanis köztudottan kora legműveltebb alkotói közé számított. Beszélt, írt és fordított latinul, görögül, franciául, olaszul, angolul és németül. Hatalmas irodalmi műveltségre tett szert. Az irodalmi alkotásokat eredeti nyelven olvasta. Életpályájának legkiemelkedőbb munkája Dante teljes Isteni színjátékának lefordítása. Ezért San Remo-díjat kapott. Ritkaságnak számított akkoriban a nemzetközi kitüntetés egy magyar alkotó számára. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává is választották.
Írjunk egy gyors vázlatot az életrajz legfőbb eseményeiről! Tehát: 1883-ban született Szekszárdon. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte magyar–francia, majd latin szakon. Az egyetemi évek alatt, Négyesy László stílusgyakorlati szemináriumán barátságot kötött Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. Az egyetem után tanárként dolgozott az ország több középiskolájában. 1911-től állandó munkatársa volt a Nyugatnak. 1929-től pedig főszerkesztőként dolgozott a lapnál haláláig – vagyis ’41-ig. Halálával a lap is megszűnt, utolsó száma a Babits-emlékkönyv lett. Babits a XX. század első felében az irodalom központi alakja volt.
A világháborút Babits az első perctől fogva ellenezte. Pacifista (vagyis erőszakmentes, békepárti) elvei verseiben is megjelentek. 1921-ben felségül vette Tanner Ilona költőnőt, aki (Kazinczy Ferenc felesége után) Török Sophie néven publikált. Egyre többet tartózkodtak az Esztergom közeli házukban, amiről a videó elején is szó volt. A harmincas évek közepén jelentkezett Babits betegsége, komoly légzési nehézséggel küzdött, majd gégerákot diagnosztizáltak nála. Megoperálták, a műtétet követően elvesztette hangját, így innentől fogva csak írásban, a „beszélgetőfüzetek“ segítségével kommunikált. Végül 1941-ben halt meg.
Most kövessük nyomon, hogyan alakult Babits Mihály alkotói pályafutása életének első felében! Már fiatal korától írt verseket, de nem publikálta azokat. Csak 1909-ben jelent meg az első verskötete: Levelek Íris koszorújából címmel. Íris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma. Ebben a kötetben különösen kiemelkedő A lírikus epilógja és az Esti kérdés című vers. Az ifjú Babits már ezekben a versekben a lét alapvető kérdéseit feszegeti: ki vagyok én? Mi az élet értelme? Az Esti kérdés egyetlen, 53 soron át tartó versmondata emlékképeket villant fel, majd a vers záróegysége összefoglalja a lényeget: „Miért nő a fű, hogyha majd leszárad? Miért szárad le, ha újra nő?“ Tehát a költő filozofikus gondolkodása tükröződik a műben. Bár Babits eredendően nem prózaíró, de elbeszélői munkássága is jelentős. 1913-tól a Nyugat részeltekben közölte a Gólyakalifa című metaforikus regényét. A mű szokatlan témát érint. Akár egy mai filmet is készíthetnének belőle. A főszereplő egyszerre két életet él. Az egyik élete nappal zajlik, ám amikor elalszik, egy másik világban ébred fel. Kérdés, hogy melyik élet az álom és melyik a valóság. Ez a könyv akár az Eredet c. film elődje is lehetett volna…
Most vázoljuk fel Babits költészetének néhány alapvonását! Először is ars poeticája a horatiusi elveken alapul. Babits szerint a művészet az ember nemesítését szolgálja, és a művészet feladata még az igazság közvetítése is. Babits alkotásait értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi. Egész költészetét áthatja a gondolati, filozófiai mélység. Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal kísérletezett. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust és a modern verselést is. Költészetére a tárgyias-intellektuális megközelítési mód volt jellemző. Túl akart lépni a romantikus énlírán. Ahogy A lírikus epilógjában írta:
„Vak dióként dióba zárva lenni / s törésre várni beh megundorodtam”.
Ha Babits alkotói pályájának mottót adnánk, akkor az talán így szólna: művészet az emberért – a szó legnemesebb értelmében. Babits volt a megtestesült homo moralis (morálisz). Vagyis az igazi erkölcsös ember. Az Esztergom közelében lévő ház egyszerűségével és kézzelfogható emlékeivel ma is őrzi a XX. század poeta doctusának szellemi nagyságát.