A szöveg jelentése

Valaminek a véleményezésénél, elemzésénél tapasztalhatjuk, hogy másképp értékeljük a dolgot részleteiben, mint egészében. Például tetszik sok részlete, de az egész valahogy nem áll össze. A szöveg és a jelentések kapcsolata is ilyen többrétegű.
Vizsgáljuk meg, hogyan alakul ki a szöveg jelentése. A textéma olyan szövegegység, amely már a szerkesztett szöveg tulajdonságait mutatja. Néhány mondatból áll, nagyjából megfeleltethető a nagyobb szövegegység egy bekezdésének. A textéma a mondattömb és az egész szöveg között helyezkedik el. Előbbi inkább csak formai, egymást kiegészítő összetartozás, utóbbinak már a jelentése is önállóbb. A textémáknak saját kohéziójuk van, tehát befelé összetartanak, de beletartoznak egy nagyobb szövegegységbe is.
Szoktuk mondani, hogy a nyelvi elemek jelentése a szövegkörnyezetből töltődik fel. A mondat erre még nem mindig elég. A textéma az az egység, amelyben a sok elemnek már annyi összefüggése teremtődik meg, hogy a különben többjelentésű szavak és mondatok egyjelentésűvé válnak, konkretizálódnak. Ebből következik, hogy egy textémának is lehet szinonimája. Vagyis egy rész megfogalmazható másképp is, hogy közel ugyanaz, vagy legfeljebb árnyalatokban legyen különböző a jelentése.
A textémákon belül jellemző a jelentések összehangoltsága, például az egységeken belüli azonos téma. Nézzük ezt a kis szöveget: „Ödönke házat épített. Tízemeletest. Összedőlt egyszer, újrakezdte; összedőlt kétszer, újrakezdte. Harmadszorra állt a ház. A földszint és rajta a tíz emelet.” A ház és az építés az egész egység témája. De ugyanígy ott vannak e jelentéselemek minden egyes mondatban, sőt, az egyes szavakban. E jelentéselemek neve: széma.
A szövegekben a téma nem állandó, a következő rész mindig valamennyire másról szól, mint az előző. A téma tehát nem ismétlődik. A széma viszont igen, a szöveg későbbi részében újra előkerülnek korábbi szémák, sőt szémák együttese. Például egy novellában vagy regényben újra és újra megjelenik ugyanaz a szereplő, tárgy vagy helyszín, és velük a kísérő jelentéselemek.
Olvashatunk mondjuk ilyet egy regényben: Péter végignézett Mari szőke haján, amelyre annyit szokott gondolni. Majd néhány fejezettel később ezt: Péter a vásári tömegben mintha egy szőke haj libbenését látta volna. A szőke újabb előfordulása már Mari jelentését is felidézi. De nem csupán önmaga révén, hanem mert a Péter jelentés is előkerült, valamint a rágondolás, felidézés jelentéselem is megismétlődik.
Amint már tudod, a szövegnek témahálózata van, a téma egységét pedig a jelentéselemek hálózata teremti meg. A szövegrész vagy a szövegegész jelentése sem csupán a jelentések összeadása, hanem hálózata, ahol az összekapcsolódások hatnak is egymásra. Amikor mondatokat vagy szövegrészeket kapcsolsz össze, sokszor valamilyen logikai eljárás mentén teszed: ellentét, párhuzam, ok-okozat, konkrét-általános és így tovább. A jelentések ugyanilyen viszonyokba szerveződnek. A szöveg mikroszerkezete és makroszerkezete sem csupán formai kérdés. A szerkezet maga is részt vesz a jelentésteremtésben. Ha például egy mondat önmagában alkot egy bekezdést, jelentései hangsúlyosabbá válhatnak, amint a szöveget záró mondat is kiemelkedik.
Természetesnek vesszük, hogy a kisebb elemekből, mint például a szavak jelentéséből épül fel a szöveg jelentése. Ám vannak visszafelé, az egész szövegtől a szavak felé irányuló folyamatok is: A szövegegész olyan jellemzői, mint a szövegtípus és a műfaj, visszahatnak a szavak jelentésére. Például a „Mostanában sokat fásítottam” mondat egy hivatalos levélben olvasva sokkal inkább jelenti, hogy „mostanában fákat ültettem”, mint hogy „sok elégtelent kaptam”. A hivatalos, szakmai és tudományos szövegekben a szavak inkább szótári jelentésüknek megfelelően szerepelnek. Szépirodalomi szöveget olvasva viszont nyugodtan feltételezhetjük minden elemről, hogy további jelentései is vannak.
Hogyan is állunk rész és egész viszonyával? A szöveg jelentése több a szöveget alkotó egyes elemek jelentésénél. Hogy ez így van, azt az erre építő szépirodalom léte bizonyítja.