Petőfi Sándor tájleíró költeményei

Előzetes tudás

Petőfi Sándor életútja és pályaképe, művei (pl. A Tisza); a nagy irodalomtörténeti korszakok között való tájékozódás; a verselemzési szempontok, az irodalmi fogalmak – köztük a költői eszközök – ismerete.

Tanulási célok

A tanegység feldolgozása után megismered Petőfi Sándor tájköltészetét néhány művének elemzésén keresztül, el tudod helyezni a többi magyar költő között, akik még írtak ebben a témakörben, megismered a tájábrázolás magyar irodalmi hagyományait és a Petőfit követő, tájábrázolást is alkalmazó költőtársakat, ezzel azt is gyakorlod, hogyan köss össze alkotókat és különböző irodalmi korokat, a szövegalkotási és elemzési képességeid is fejlődnek, az irodalmi tudás mellett földrajzi, néprajzi és kulturális ismereteket is szerzel.

Narráció szövege

Képzelj magad elé egy tájat, ahol jól éreznéd magad! Figyelj a részletekre! Talán hegyeket látsz, felhők övezte csúcsokkal, fenyvesekkel? Vagy sík vidéket pásztáznak lelki szemeid? Lágyan ringó búzatáblákkal, vérpiros pipacsokkal? Ha ez utóbbit, akkor Petőfi Sándor kedvenc vidékén jársz. Ő volt az első magyar költőnk, aki versbe foglalta kedves tájegységét, az Alföldet. Első jelentős tájverse 1844-ben Az alföld címmel született.
A XVIII. századig a költészet úgy ábrázolta a tájat akár a festő, pontosan adva vissza a látványt. Petőfi az első, aki pontos, hiteles tájleírást ad, valóságos, földrajzilag meghatározható tájegységet ábrázol. A részletek gazdagsága mellett személyes érzelemmel és szimbolikus tartalommal telítette meg tájverseit. Számára az Alföld a szülőföld, az otthon és a korlátlan lehetőségek, a szabadság jelképe.
Kiskunság című költeménye 1848 júniusában, a pesti városi forgatagban született. A költő ezért képzeletben járja be a kiskunsági természetet, az emlékeit hívja elő. Az itten, amott vagy a szélén kifejezések azt az érzést keltik, hogy a lírai én mozog, sétál a körülötte lévő környezetben.
Közben számba veszi a táj jellegzetes részleteit, melyek a szívéhez oly közel állnak. Állatokat látunk: gémet, göbölyt, pásztorkutyákat; növényeket: búzát, nádat. Tárgyi elemként többek között szélmalom, cserény, csárda, kútágas szerepel. Petőfi a költemény során a táj iránti szeretetéről is vall:
„előttem lebegnek szépen, gyönyörűn az Alföldi vidékek“.
Honvágyát pedig így fogalmazza meg:
„Hova szívem, lelkem mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott.“
A puszta, télen című 1848-as alkotás is az Alföldre kalauzol. Ez a mű már forradalmi tartalommal is telítődik. Egyes elemzők a sorokban burkolt üzenetet vélnek felfedezni: a zsarnokság elleni lázadást.
A táj a költészet egyik kedvelt témája. Reneszánsz költőnk, Janus Pannonius Nagyváradot és környékét énekelte meg Búcsú Váradtól címmel. A hőforrások, a gazdag erdők, a város könyvtára és szobrai által a műveltség iránti elköteleződését vallotta meg, ez volt az első magyar tájleíró költemény.
Ugyanebben a korban Balassi Bálint a vitézi élet hátteréül választotta a szépségben gazdag természetet.
A XIX. században Petőfi megújította a magyar tájlírát, számára az Alföld az otthonnal egyenlő, és a szabadságeszményt hirdette. Verseinek szerkezetét a tér- és idősíkok váltakozása adta. A XX. század költői közül Juhász Gyula verseiben Szeged és a Tisza ábrázolásával szimbolikus lelki tájat is megjelenített, amivel lelki magányát fejezte ki.
Az Alföld Ady Endre költészetében is megjelent. Petőfivel ellentétben nála terméketlen, műveletlen, kietlen tájat mutat, ahol az ugaron hagyott föld a XX. század első felének elmaradott feudális Magyarországát szimbolizálja.
Ha sikerült megtalálnod a számodra kedves vidéket, gondold át, számodra mit jelent? Otthont? Nyugalmat? Vagy ellenkezőleg: izgalmat, mozgalmasságot? Csak leld meg benne önmagad!