A Halotti beszéd és könyörgés és az Ómagyar Mária-siralom

Gondolkodtál már azon, hogy mióta létezik irodalom? És mióta jegyzik le írásos formában a műveket? A legelső lejegyzett mű, a Gilgames eposz bizony már 3500 éves. Magyar nyelvű emlékeink azonban alig 800 évvel ezelőtti időből származnak. Mi is történt, 1000-1200 körül? Árpádnak köszönhetően megtaláltuk új hazánkat a Kárpát-medencében. Szent István pedig megalapította államunkat, ezzel egyidejűleg pedig felvettük a kereszténységet. A magyarok is bekapcsolódtak Európa szellemi-kulturális fejlődésébe. Már ekkoriban is születtek írásos emlékek: közigazgatási iratok, egyházi szövegek. Igen, de latinul. Mi ennek az oka?
A közigazgatás és az egyház nyelve a latin volt. De az egyszerű emberek ezt bizony nem értették. Ezért volt szükség arra, hogy a hozzájuk intézett szövegek anyanyelvükön, magyarul szóljanak. Így születtek meg az első magyar szövegek. A legkorábbi, összefüggő magyar nyelvű szöveg az 1192–1995-ben íródott Halotti Beszéd és Könyörgés. Ezt 1770-ben találta meg Pray György a bencés apátság egyik latin nyelvű kódexében. Az ő tiszteletére Pray-kódexnek nevezzük ezt az egyházi könyvet.
A cím utal a témára és a műfajra. A patetikus hangvételű szöveg műfaja prózai formájú temetési prédikáció, melyet valószínűleg a halott búcsúztatásakor mondott el a pap. A szöveg – a címnek megfelelően – szerkezetileg két részre tagolható. Az első része egy közvetlenebb hangvételű, példázatszerű beszéd, melyben a szerző E/2. személyben szólítja meg a jelenlévőket:
„ Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.  .“
A beszélő rámutat a halottra, és utal rá, hogy mindenkire ez a sors vár. A halandóság okait az első emberpár bűnbeesésére vezeti vissza. Ádám és Éva tette miatt valamennyi leszármazottnak bűnhődnie kell, így a sírt körülállóknak is. Majd felszólítja a hallgatóságot a halott lelkéért való imádkozásra. A szöveg második részében egy kötöttebb, szertartásrendhez igazodó, Istenhez szóló könyörgés, azaz ima hangzik el.
Bizonyára felmerül benned a kérdés: biztos, hogy magyar nyelvű ez a szöveg? Hiszen a mai nyelvhasználatunktól igencsak eltér néhol a szöveg kifejezőeszköze. Például a jövő idő –md/-nd jele eltűnt, így az ómagyar kori emdül a mai nyelven így hangzik: enni fogsz. De találunk példát azóta már kihalt szavakra is: például az isa azt jelentette bizony, vagy a heon azt, hogy csupán, pusztán.
1300 körül keletkezhetett az első magyar nyelvű, verses formájú lírai alkotásunk, egy himnusz: az Ómagyar Mária-siralom. 1922 óta ismerjük, Leuven (lőven) városában fedezte fel a Sermones kódexben (szermonesz kódexben) Gragger Róbert. Ebben a keresztre feszített Jézus édesanyja, Mária szólal meg E/1. személyben. Őszintén fejezi ki benne fájdalmát, zaklatottságát:
„Szemem künyüel árad/ én junhum buol fárad….”
Együtt szenved fiával, részese Jézus kínjainak. Testi-lelki szenvedésének enyhítéséért fohászkodik Istenhez:
„ Kegyüggyetek fiomnok/Ne légy kegyülm mogomnok/Ovogy halál kináal/ Anyát ézes fiával/Egyembelű üllyétük!”…”.
A himnuszok ezen alfaját, amikor a fiát sirató Mária fohászkodik, planctusnak (planktusz), Mári-siratónak nevezzük.
Legenda Aurea. Hallottad már ezt a kifejezést? Ebben a XIII. századi legendáriumban gyűjtötték össze a legnépszerűbb legendákat. A középkori emberek számára is fontos volt a szórakozás. Szívesen hallgatták, olvasták az érdekes, megdöbbentő, léleknemesítő történeteket. A középkori legenda olyan vallási tárgyú kisepikai műfaj, amely a keresztény szentek életét mondja el. Fő eleme a csodatételek és a szent erényeinek felsorolása, ezáltal a legfontosabb erkölcsi tanítások, példák bemutatása. A magyar irodalom leghíresebb legendái latin nyelven Szent Istvánról, Imréről, Szent Lászlóról, Gellért püspökről, Erzsébetről, illetve magyar nyelven Szent Margitról szóltak. Az 1510-ből Ráskai Lea fordításában ránk maradt Margit-legenda IV. Béla királyunk lányának, Margitnak példamutató életét mutatja be. A domonkos rendi apáca a Nyulak Szigetén – a mai Margit-szigeten – lévő rendházban élte önmegtartóztató, alázatos életét. Önsanyargató élete, csodás tettei felkeltették a hallgatóság figyelmét.
A nyelvemlékeink, vagyis magyar szavakat tartalmazó forrásaink közül az imént bemutatottak a legismertebbek és legkorábbiak. Mivel összefüggő magyar szövegekről van szó, ezeket szövegemlékeknek nevezzük. Az ómagyar nyelv állapotát tükröző szövegemlékeink által nemcsak a középkor nyelvéről, de annak használóiról is képet kapunk. Megismerjük általuk a középkori magyar ember világ-és emberképét. De a magyarok történelméről, irodalmáról, művészetéről is tájékozódhatunk belőlük.