Kertész Imre: Sorstalanság

Kertész Imre az első magyar író, aki Nobel-díjat kapott. Az írónak az önéletrajzi ihletésű és a holokauszt témáját felölelő művéért 2002-ben adták át a díjat. A könyv címe: Sorstalanság. A regény tárgyszerű, szinte dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé. A Sorstalanság Kertész Imre első regénye. Ezt a művet 1960 és 1973 között írta. A könyv több évi várakozás és visszautasítás után jelenhetett csak meg. A mű előbb külföldön aratott sikert. Magyarországon csak a rendszerváltás után, és leginkább az irodalmi Nobel-díj átvételét követően vált ismertté és sikeressé az író.
Idézzük fel a regény cselekményét röviden! A történet egy tizenöt éves fiúról, Köves Gyuriról szól. Először az apját hívják be munkaszolgálatra, majd őt is egy vagonba terelik. Így kerül Köves Gyuri koncentrációs táborba. Munkaképesnek ítélik, ezért hajnaltól késő estig dolgoztatják társaival együtt. A rendkívül fárasztó munkától, valamint az alultápláltság és az embertelen körülmények miatt a főhős szervezete meggyengül. Ezért rabkórházban helyezik el. A fiú ezen a helyen tudja meg, hogy a koncentrációs tábor felszabadult. Köves Gyuri hazaindul, Pestre. Ám otthon időközben minden megváltozott. Apja meghalt, mostohaanyja újra férjhez ment, lakásukba idegen család költözött. A fiú nem képes beleilleszkedni az életébe, sorstalanul próbál új életet kezdeni. „Sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytathatjuk” – nyilatkozott a szerző. 2005-ben Koltai Lajos filmet készített a regényből, melyhez a forgatókönyvet Kertész Imre írta.
A Sorstalanság önéletrajzi ihletésű mű. Kertész Imre 14 éves korában (1944-ben) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után (1945-ben) tért haza.
A mű címe több szempontból is értelmezhető. Köves Gyuri, a regény főhőse, így fogalmaz: „Végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig…” A főhős nem érzi magát önazonosnak már a történet kezdetétől fogva sem. A önazonosság problémája talán abban is fellelhető, hogy Köves Gyuritól a regényben egyszer sem halljuk kimondani saját nevét, azt mindig csak idézetként halljuk vissza. Nem érzi magát sem különösebben zsidónak, sem különösebben magyarnak. S a szörnyűségek megélése után, mikor hazatér, akkor sem találja meg a helyét, sem önmagát. A sorstalanság jelentheti a gyökértelenséget is. Köves Gyuri nem kötődik semmihez, még otthonához, családjához sem. S a sorstalanság jelentheti a jövőtlenséget is. Hazatér a főhős, de nem érzi, hogy lenne jövője.
A regény műfaji szempontból több kategóriába is besorolható: Lehet önéletrajzi regény. Részben a korábban említett életrajzi egyezések miatt. A regényben a főhős naplószerű távlatból kommunikál felénk. Az elbeszélő azt a látszatot kelti, hogy az eseményeket akkoriban jegyezte le, amikor azok megtörténtek. Így az elbeszélés nem teremt lényeges távolságot az elbeszélés ideje és az elbeszélt idő között, tehát az író nem alkalmazza a későbbi felnőtt emlékező, értékelő nézőpontot.
A fejlődésregény kategóriába is besorolható a mű. A fejlődésregények hősei az „élet iskoláját” járják. Ez ebben a regényben is így van. A klasszikus fejlődésregényekben általában a főszereplők a történet közben lassan leszámolnak naiv, gyermekkori illúzióikkal, s mindez alapvetően pozitív irányba hat rájuk. A Sorstalanságban Köves Gyuri is kijárja az élet iskoláját, azonban ő egy abnormális világhoz kénytelen alkalmazkodni, s személyiségére mindez romboló hatással van.
A mű történelmi regény is lehet, hiszen a második világháború szörnyűségeibe láthatunk bele. A lágerek világát belülről mutatja be az író. Filozófiai regény kategóriában is feltüntethető a mű, mert alapvető életkérdéseket feszeget a szerző. Mi a sors? Mennyiben határozza meg az ember a saját sorsát? Vagy éppen mennyire determinált az, ami történik velünk? Ha minden eleve elrendelt, akkor hol a szabadság? Mi a boldogság? Ezeket a kérdéseket feszegeti a szerző a műben.
A Sorstalanság folytatásának tekinthető az 1990-ben kiadott Kaddis a meg nem született gyermekért című regény. Kertész Imre egyik híres mondata nagy igazságra mutat rá: „Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.“